Most egy nagyon komoly témáról fogok írni és áll mögötte némi kutatómunka is! Régóta foglalkozom a témával azonban míg a  világ csak ezen részre figyel addig vannak történtek hasoló dolgok a világ másik részén.

Előszőr a holokauszt.

A holokauszt (a görög ὁλοκαύτωμα, holokautóma szóból: „teljesen elégetett”, t.i. égőáldozat). A szó a Szeptuagintából ered és a héber עוֹלָה ólá-nak („ami felmegy”), azaz a „teljesen elégő áldozat”-nak a tükörfordítása. Zsidó terminusa azonban nem ez,^[1] hanem a Soa vagy Soá (‏‏שׁוֹאָה), ami a teljes pusztulást, kiirtást jelenti (jiddis חורבן) Churben).^[2]

A holokauszt a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás neve, amelynek körülbelül hatmillió európai zsidó esett áldozatul

A náci rendszer más csoportokat is üldözött vagy próbált megsemmisíteni: a cigányokat (Porajmos), az oroszokat (különösen a hadifoglyokat), a lengyeleket (Generalplan Ost), a fogyatékosokat (Aktion T4), a homoszexuálisokat és a politikai vagy vallási ellenállókat, például a szocialistákat, kommunistákat vagy Jehova Tanúit.^[4][5] Sok kutató nem veszi bele ezen csoportokat a holokauszt definíciójába, hanem azt a zsidó nép irtásaként határozza meg,^[6] A nácik minden áldozatát figyelembe véve a halottak száma jóval nagyobb, a legtöbb becslés 9 és 11 millió közé teszi.^[7]

Az üldözés és népirtás több lépésben valósult meg. A zsidókat a civil társadalomból kizáró nürnbergi törvények évekkel megelőzték a második világháborút. Koncentrációs táborokat létesítettek, ahol kényszermunkát végeztettek a foglyokkal, amíg azok bele nem pusztultak a kimerültségbe vagy valamilyen betegségbe.^[8] A Harmadik Birodalom által újonnan meghódított keleti területekenEinsatzgruppéknak nevezett speciális alakulatok tömegesen kivégezték a zsidókat és a nácik politikai ellenségeit.^[8] A zsidókat és a cigányokat gettókba zárták, ahonnan tehervagonokkal szállították őket a több száz kilométernyire fekvő haláltáborokba; akik túlélték az utazást, azok nagy részével gázkamrákban végeztek.^[8] A német bürokrácia minden ága részt vett a tömeggyilkosságok megszervezésében, az ország – egy holokausztkutató szavaival élve – „népirtó állammá” vált.^[9]

Hitler nem titkolta zsidók iránti ellenérzését; az 1925-ben kiadott Mein Kampfban Németország és az árja faj elleni világméretű összeesküvés szervezőiként írta le őket, akiket ki kell űzni az ország politikai és szellemi életéből. A kiirtásukról nem írt, de visszaemlékezések szerint négyszemközt már beszélt róla: Joseph Hell újságíró visszaemlékezései szerint 1922-ben ezt mondta neki:

„

Ha hatalomra jutok, legelső dolgom a zsidók megsemmisítése lesz. Amint meglesz hozzá a hatalmam, akasztófasorokat fogok állítani – például a müncheni Marienplatzon –, amennyit csak a forgalom enged. Oda lesznek a zsidók felakasztva, kivétel nélkül; és addig lógnak ott, amíg bűzleni nem kezdenek; addig lógnak, amíg a higiénia szabályai engedik. Amint levágják őket, jön a következő adag, és így tovább, amíg csak marad zsidó Münchenben. Más városok követni fogják a példát, amíg Németország teljesen meg nem tisztul a zsidóktól.[11] Az 1930-as években a zsidók jogi, gazdasági és társadalmi mozgásterét egyre jobban leszűkítették. 1933-ban kitiltották őket a közszférából, eltiltották a jogászi, orvosi és mezőgazdasági pályától.[12] 1935-ben a nürnbergi törvények megfosztották őket állampolgárságuktól és megtiltották a nem zsidókkal való házasságukat. Az előző bekezdésre vonatkozolag és minden az Amerikai Egyesült államokban történt a 1941,december 7.-ei japán támadást követően ahol porig bombázták Pearl Harbort. Ez idő alatt rengeteg japán szarmazású élt amerikában. Ezek közül voltak olyanok akik már ot születtek és amerikai állampolgársággal rendelkeztek. Az Amerikai Egyesült Államok egyik legvitatottabb és legkényesebb belpolitikai manővereként tartják számon azt, ahogy a II. világháború alatt az ellenséges országokból kitelepült, vagy már az USA-ban született amerikai lakossággal bántak. Ez különösképp igaz volt a japán származású lakosságra. Jelen cikk ennek a jelenségnek a politikai hátterét, társadalmi hatásait, és utóéletét hivatott vizsgálni és bemutatni. Az Egyesült Államok és a Japán Császárság között 1941. december 8-án bejelentett hadüzenetet követően szinte azonnal mozgásba lendültek az ország belbiztonsági szervei, élükön az FBI-jal. A hadsereg alakulatait szintén mozgósították, és az ország gyárainak, valamint egyéb stratégiailag fontos objektumainak és területeinek őrzésére vezényelték. A háború első napjaiban több, többségében japán és német titkos ügynököt, vagy kollaboránst lepleztek le és börtönöztek be. Ezeknek az intézkedéseknek egyetlen céljuk volt: megakadályozni bármiféle, a Pearl Harbor hadikikötője és katonai létesítményei elleni meglepetésszerű támadáshoz hasonló akciót. A kémek elleni hajtóvadászaton és a katonai óvintézkedéseken kívül a kormány fellépett az „ellenséges idegenek” azaz az Egyesült Államokkal szemben hadat viselő országok (kezdetben a Japán Császárság, majd 1941. december 11-étől Németország és az Olasz Királyság, továbbá 12-étől a Magyar Királyság, a Román Királyság és Bulgária) állampolgárai ellen is. Az ellenséges idegenek számára külön ellenőrző bizottságot állítottak fel, ahol minden 14 év feletti személynek le kellett adnia fényképezőgépeit, lőfegyvereit és meg kellett adnia pontos személyes adatait. Ezek után állítottak ki a számukra egy fényképes és ujjlenyomattal ellátott „ellenséges idegen azonosító kártyát”, melyet a személyes irataik mellett mindig maguknál kellett hordaniuk. Minden „ellenséges idegen” státuszú egyénről aktát vezetett az FBI. Az „ellenséges idegeneknek” havonta jelentkezniük kellett az illetékes rendőrkapitányságon, és nem hagyhatták el bejelentés vagy engedély nélkül a lakóhelyük közvetlen körzetét. Az igazságügyi minisztérium összesen 1 100 000 ellenséges idegent vett nyilvántartásba, akik közül 92 000 japán, 315 000 német, és 695 000 olasz származású volt. Bár ezek a számok erősen megkérdőjelezhetőek, hiszen sok esetben csupán a név idegenszerű hangzása, vagy külső jegyek alapján is „ellenséges idegenné” nyilvánítottak olyanokat, akik már évek, vagy évtizedek óta az Egyesült Államokban éltek.   Ennél is tovább ment az 1942. február 19-én kiadott 9066. számú elnöki utasítás, melynek értelmében az Egyesült Államok bármely részét katonai területté lehetett nyilvánítani, ahonnan a nem kívánatos elemeket el kellett távolítani. Az utasítás nem mondta ki nyíltan, de elsősorban az USA-ban élő japán, és csak másodsorban olasz, vagy német származású amerikai állampolgárokra vonatkoztatták, akikre nem volt és nem is lehetett érvényes az „ellenséges idegen” jogállás. A 9066. számú elnöki utasítás értelmében az ország területének közel egyharmadát, nyilvánították katonai felhasználású területté, ahonnan azonnal kitelepíthették az „ellenséges külföldi származású” egyéneket.A tiltakozások ellenére a hatóság megkezdte működését egy korábban a Mezőgazdasági Tárcánál dolgozó politikus, Milton S. Eisenhower vezetésével, aki mellékesen Dwight D. Eisenhower tábornok legfiatalabb testvére volt. Az ő irányítása alatt kezdődött meg az internálótáborok fejlesztése. A kezdeti tervek szerint a táborok kialakításában és felépítésében az amerikai kertvárosokat vették volna alapul, ám egy 1942-es egyeztető megbeszélésen mind a katonai tanácsadók, mind pedig az érintett államok kormányzói politikai és biztonsági szempontokból is hevesen ellenezték az internálótáborok ilyen jellegű kialakítását. Ettől függetlenül a 10 darab, WRA (War Relocation Authority – Háborús Áttelepítési hatóság) által működtetett tábornak számos kritériumnak kellett megfelelnie, mint például elérhető munkalehetőség az áttelepítettek részére a mezőgazdaságban, vagy a feldolgozóiparban, megfelelő infrastrukturális feltételek, mint az energiaellátás, vízhálózat, tömegközlekedés, satöbbi. Továbbá megfelelő természeti feltételek, mint például kielégítő klimatikus viszonyok, jó minőségű földek, továbbá minimum 5000 fős befogadóképesség, és nem utolsó sorban állami tulajdonú földterületen felépített létesítmények. Így nem meglepő, hogy a táborokat jobbára gyéren lakott államokban, gyakran indiánrezervátumok területén jelölték ki. Alapvető kikötés volt az is, hogy a családokat egymástól nem szabad elszakítani. Az összes óvintézkedés és minden körültekintés ellenére Milton S. Eisenhower így írt volt felettesének: „Mikor a háborúnak vége, és hideg fejjel tudjuk majd szemlélni 120 000 ember népvándorlásának következményeit, nekünk, amerikaiaknak megbánást kell mutatnunk majd az elkövetett igazságtalanságokért.” Ebből is látszik, hogy az intézkedéseket nagyrészt átgondolatlanul, a háborús paranoia jegyében foganatosították. Nem sokkal a program beindítása után Eisenhowert leváltották, és Dillon S. Myer került a WRA élére. A táboroknak három fajtája létezett, melyeket leginkább funkciójuk alapján különböztettek meg. A legkiterjedtebbek a WRA áttelepítési központjai voltak, ám a japán-amerikai családok a többi „ellenséges idegenhez” hasonlóan először a hadsereg felügyelete alá tartozó WCCA (Háborús Civil Felügyeleti Ügynökség) által felállított 17 darab „Civil gyülekezési körlet” egyikébe kerültek.Ezek a körletek egyáltalán nem voltak felkészülve a kitelepítettek óriási számára, így a körülmények itt kifejezetten mostohák voltak, a kitelepített családokat általában istállókban, raktárakban, ifjúsági táborokban helyezték el, a lehetőségektől függően. Ezekből a táborokból küldték tovább az ide érkezőket a WRA áttelepítési központjaiba, vagy más intézményekbe, mint az igazságügyi minisztérium által létrehozott „elzárási táborokba” irányították, ahol a „hűtlenséggel” gyanúsítható elemeket és családjaikat helyezték el, vagy „polgári izolációs központokba” (Citizen Isolation Camp – CIC) szállították, ahol a különféle problémás személyeket tartották fogva, akik például ellenálltak a kitelepítésnek valamilyen módon. Ezen kívül több kitelepített is börtönbe került hasonló okokból kifolyólag. Rendhagyó intézmények voltak az Emigrációs és Honosítási Szolgálat által felállított táborok is, melyekbe 7000, az USA kérésére különféle, dél-amerikai országokból kitoloncolt zömében japán származású „ellenséges idegent” zárták a háború idejére. Az Amerikában élő japán származású egyének hagyományosan három csoportra osztották magukat születésük alapján: Az elsőbe az issei-k azaz a Japánban született, később kivándorolt népesség tartozott. Ők nagyrészt az „ellenséges idegen” jogi kategóriába estek a II. világháború alatt.A második csoportba a nissei-k kerültek, akik már az új hazában születtek, és teljes jogú állampolgárok voltak. A harmadik csoportot a sansei-k jelentették, akik az Amerikában születettek második generációját jelentették, és sem életmódjukban, sem más meghatározó módon nem kötődtek Japánhoz. Ezek a kitelepítettek olyannyira amerikainak érezték magukat, hogy legtöbbjük magától értetődő módon jelentkezett a hadseregbe. Belőlük szerveződött meg később a 442. gyalogezred, melynek történetét az alábbiakban ismertetem. Míg a japán-amerikai katonák a fronton harcoltak a megbecsülésért és elismerésért, az otthon maradt barátoknak és családtagoknak sem volt könnyű dolguk. Bár az internálótáborokat igyekeztek úgy kialakítani, hogy élhető körülményeket biztosítsanak a kitelepítetteknek, mégis nehéz volt elhelyezkedniük, az előítéletek miatt. Azok, akik mégis munkát kaptak, keményen dolgoztak valamelyik közeli üzemben, vagy mezőn. A táborok lakóit (érthető módon) nem vonták be a haditermelésbe. A táboroknak saját újságaik, színházaik, sportpályáik, sőt vallási központjaik is voltak. A két meghatározó vallás, a buddhizmus és a kereszténység számos ágának szertartásait, ünnepségeit rendszeresen megtartották a táborokban. Több szakmai képzés indult a táborokban, a japán és angol nyelvű iskolák mellett, ahol a fiatalok, és idősebbek egyaránt szakmát tanulhattak, vagy folytathatták félbehagyott iskolai tanulmányaikat. A legfőbb tevékenységgé tehát a mindennapi életben felmerülő problémák megoldása vált a táborokban, szökés, nem történt. Ez ugyanígy igaz azokra a táborokra, ahol a kitelepítettek nemzetisége vegyes volt, így elmondható, hogy mind a japán amerikaiak, mind pedig sorstársaik alávetették magukat az ellenük hozott intézkedéseknek, és csak a háború végét várták. A legjellemzőbb magatartás a beletörődés, sőt sok esetben a depressziós tünetek mutatkozása volt a kitelepítetteken, akik közül sokan a háború vége után inkább visszatértek Japánba. A táboron belül kevés hely állt a családok rendelkezésére, sok helyen katonai barakkok mintájára épített épületekben helyezték el őket, melyeket papírvékonyságú válaszfalakkal különítettek el. Élelmezés tekintetében a WRA egységes fejadagokat szabott meg a táborlakóknak, melyek, ha bőségesnek és változatosnak nem is mondhatóak, mindenképpen elegendőnek bizonyultak, főleg kiegészítve a tábor területén a kitelepítettek által termesztett zöldségekkel és gyümölcsökkel. A táborok őrei eltérően viszonyultak a kitelepítettekhez. A legtöbb helyen nem történtek atrocitások, ám a hírhedt Lake Tule internálótáborban például lázadás tört ki az elégtelen orvosi ellátás, a rossz élet- és munkakörülmények miatt, melynek során a hadseregnek kellett beavatkoznia és szükségállapotot bevezetnie a táborban. A táborokban összesen körülbelül 100-120 000 japán származású amerikai állampolgárt internáltak a háború alatt, ezzel ők váltak a háborús erőfeszítésekkel összefüggésben, legnagyobb számban kitelepített etnikummá az Egyesült Államokban. Pontos számadatot nehéz mondani, ám a háborús adminisztrációs adatok között pontosan 120 313 kitelepített japán-amerikairól találunk feljegyzéseket, melyben közel 6000, már a táborokban született kitelepített is benne foglaltatik, így ez lehet a leginkább elfogadható számadat. A háború alatt egyedül Colorado állam kormányzója kért elnézést nyilvánosan a kitelepítettektől, ám a háború befejezése után az amerikai japánok többsége elégtételt követelt. Ez bírósági tárgyalások sorát eredményezte, melyek során a kitelepítések során hátrahagyott ingóságok és ingatlanok elvesztése miatt összesen 148 millió dollár értékben érkeztek kárpótlási igények a volt kitelepítettektől, melyből 37 millió dollár értéket térített meg az állam, a jogosultság alapos vizsgálata után. A nagy változást 1988 hozta meg, amikor az addigra befolyásossá vált japán-amerikai polgári jogi mozgalom elérte, hogy minden egyes károsult 20 000 dollárnyi kárpótlást kapjon a háború alatt elszenvedett igazságtalanságokért. 1992-ben további 400 millió dollárt biztosított az állam, azzal a céllal, hogy minden károsult megkapja a kártérítését. Ezzel összesen 1 milliárd 600 millió dollárt fizettek ki a II. világháború alatt kitelepített japán-amerikaiaknak, kárpótlásként.       Tehát joggal mondhatni hogy itt ugyan gázkamrák nem voltak nyílvános kivégzések se kimondottan se getto felszámolás de ugyanúgy elvették az emberi  jogaikat ahogy németországban a zsidoknak magyaroknak lengyeleknek , melegeknek és fogyatákosaknak. Így nem lehet egyedül németországot hibáztatni a háborús bűnökért de tény hogy ott voltak a legembertelenebb eljárások ezért visszatérnék a  hitleri németországhoz.   Olyan embereket képeztek ki gyillkolásra akiknek ezek után szinte természetessé vált az ölés. Egy embert volt hogy szórakozásból lőttek fejbe. Erre tökéletes példa a Schindler listája c film ami csodálatos módja az emberki keyetlenség és az emberség az embertelenségben c fejezethez. Hisz rengeteg ember volt aki álcázva magát hitleri  tisztnek segített az emberken bújtatta őket élelmiszerrel látta le őket ahogy tette azt Oscar SChindler.   A holokauszt kezdetét gyakran a Kristallnachttól, 1938. november 9-től számítják. Néhány nappal korábban egy Franciaországba emigrált zsidó - Herschel Grynszpan - tiltakozásul lelőtt egy német diplomatát - Ernst Eduard von Rath-ot. Válaszul Németországban betiltották a zsidó lapokat, és kitiltották a zsidókat a német oktatási intézményekből. 9-én este civilruhás rohamosztagosok zsidóellenes zavargásokat szítottak, közel száz zsidót megöltek, több mint ezer zsinagógát és sok ezer zsidó lakást és boltot kiraboltak és felgyújtottak, és mintegy 30 000 embert koncentrációs táborokba vittek.[13] Hasonló események zajlottak Ausztriában is. A háború kitörésével a német zsidópolitika második szakaszába lépett, melynek célja a zsidók területi elkülönítése volt.[forrás?] 1939 őszén a németek megszállták a mintegy kétmillió zsidó lakta Nyugat-Lengyelországot. Reinhard Heydrich, a Reichssicherheitshauptamt feje azt javasolta, hogy gyűjtsék a lengyelországi zsidóságot néhány vasúti csomóponton fekvő nagyvárosban létesítendő gettóba, ahol kényszermunkát végeztethetnek velük, és a vasút megkönnyíti „további lépések” megvalósítását. (Adolf Eichmann 1961-es vallatása során azt állította, hogy a „további lépések” kifejezés alatt fizikai megsemmisítést értettek.)[14] Ez meg is történt; a gettókban sok ezer zsidót meggyilkoltak, és még többen haltak meg éhségtől, betegségtől vagy a kimerültségtől, de szisztematikus kiirtásra ekkor még nem történt kísérlet.[8] A nordhauseni koncentrációs tábor 1945. április 12-én; a táborban elhunytak számát 20 000-re teszik. 1940–43 között Németországból, Ausztriából és a későbbi Csehszlovákia területéről Eichmann vezetése alatt Lengyelországba deportálták a zsidókat. (Korábban Hitler azt tervezte, hogy a teljes európai zsidóságot Madagaszkár szigetére telepítik ki, ahol politikai túszként használhatják őket, a Madagaszkár-tervazonban logisztikailag kivitelezhetetlennek bizonyult.[15]) Egy részüket a gettókba telepítették, másokat koncentrációs táborokba zártak. A koncentrációs táborokat hatalomra kerülésük után hozták létre a nácik politikai ellenfeleik (a kommunisták és a szociáldemokraták) számára; az első, a dachaui koncentrációs tábor 1933 márciusában kezdte meg működését. Kezdetben alig voltak többek egy-egy pincénél vagy raktárépületnél, de némelyik idővel hatalmas, a városon kívül elhelyezkedő táborrá nőtt. 1942-re hat ilyen nagy tábor volt Lengyelországban.[16] A foglyok napi 12-14 órát dolgoztak a német hadiipar számára; sokan belehaltak az éhségbe, az őrök kegyetlenkedéseibe vagy az embertelen körülményekbe.[17]   Az antiszemitizmus valamennyi hagyományos eszköze (rémhírek terjesztése, gettók felállítása, a zsidók jogi és emberi diszkriminációja, gazdasági szerepük teljes megszüntetése) mellett iparszerű és tervszerű megsemmisítésükre törekedett.[8] Deportálás céljára használt vagon - Utazó kiállítás Kőszeg vasútállomásán A nemzetiszocialista cinizmus ezt a "zsidókérdés végső megoldásának" (németül: Endlösung der Judenfrage) nevezte. A nemzetiszocializmus antikommunista jellegének a holokauszt kiterveléséhez és végrehajtásához nincs köze[forrás?], de a kommunistákat és a zsidókat gyakran összemosták és együttesen támadták: 'judeobolsevizmus'. 1942 januárjában tartották Berlin mellett az ún. wannseei konferenciát, ahol tervezték a "végső megoldást".[18] Legkésőbb 1941 szeptemberében el volt döntve a zsidók meggyilkolása. A wannseei konferencián csak a terv végrehajtásának eszközeit beszélték meg.[19] A megszállt lengyel és szovjet területeken az első naptól fogva tömeggyilkosságokat hajtottak végre. A wannseei konferencia résztvevője volt Adolf Eichmann, aki később amagyarországi holokauszt megszervezője lett. Magyarországon a zsidók deportálása az Adolf Eichmann által vezetett Judenkommando irányításával és a magyar közigazgatás és csendőrség aktív támogatásával történt meg.[20][21] Közel félmillió magyar zsidó került Auschwitzba. Akiket nem öltek meg azonnal a gázkamrákban, azok munkatáborokba – mint Auschwitz-Birkenau – kerültek. De a munkatáborokba csak azok kerültek, akiket munkára alkalmasnak találtak. Akiket nem, azokat egyből elgázosították. Az Auschwitz melletti erdős területen levetkőztették őket, és azt mondták nekik: zuhanyozni mennek. Amikor a gáz az utolsó emberrel is végzett, a Sonderkommando (magyarul Különleges Egység: a gázkamrában és a táborban megöltek holttesteit elégető, főleg zsidókból álló munkacsapat) tagjai a holttesteket vagy tömegsírokba, vagy a krematóriumba vitték.[8] Nem kívánok további részletekkel számolni a bűnösök egy része a Nürnbergi perben megkapta a maga büntetését , Hitler fejbelőtte magát és persze zsidó feleségét akiket ugye annyira utált s akiket hibáztatott németország gazdasági és szociális hanyatlásáért.    Holokauszttagadás és holokausztrevizionizmus ??????????????????????????   Többen vitatják a holokauszt kapcsán folyó kutatások eredményeit. A hivatalosnak tekinthető, a történészek túlnyomó része által elfogadott adatokat a holokauszttagadók és a holokausztrevizionisták egyaránt megkérdőjelezik. (A két csoport között van átfedés, a holokauszttagadók is gyakran használják magukra a „holokausztrevizionista” (holocaust revisionist) kifejezést.) Holokauszttagadók szerint a holokauszt nem következett be, avagy nem szervezetten. A holokauszt-revizionisták elfogadják ugyan a zsidó népirtás tényét, de szerintük hatmilliónál lényegesen kevesebb zsidót öltek meg a nemzetiszocialisták. Több alternatív vélekedés is létezik, miszerint a náci vezetés tudta nélkül történt a zsidók kiirtása, avagy nem voltak tömeggyilkosságok a koncentrációs táborokban. Mivel a holokauszt a történészek szerint az egyik legjobban dokumentált jelenkori történelmi esemény,[49], a holokauszttagadók álláspontját nem tekintik hitelt érdemlőnek. Az Egyesült Államok legnagyobb történészegyesülete, az Amerikai Történeti Társaság véleménye szerint a holokauszttagadás ,,legjobb esetben is csak a tudományos csalás egyik formája.”[50]A holokauszttagadás nyilvános pártolása bűncselekménynek minősül számos országban, beleértve Ausztriát, Belgiumot, Csehországot, Franciaországot,Izraelt, Lengyelországot, Litvániát, Németországot, Olaszországot, Romániát, Svájcot, és Magyarországot is. A „történelmi revizionizmus” (historical revisionism) a történelmi kutatások egyik fő módszere, a történelem ismételt felülvizsgálata a tények ismeretében. A történészek nagy része szerint viszont a holokausztrevizionizmus a történelmi tények szándékos félreértelmezése. Gordon McFee szavaival: „a revizionisták abból a következtetésből kiindulva, hogy a holokauszt nem következett be haladnak visszafelé a tényeken, és azokat az előre rögzített végeredményhez alakítják. Más szóval, megfordítják a helyes metodológiát … feje tetejére állítva a tudományos kutatás bevett módszereit.”[51] A Public Opinion Quarterly amerikai társadalomtudományi folyóirat szerint „nincs olyan elismert történész, aki megkérdőjelezné a holokausztot, és azok, akik támogatják a holokauszttagadást, túlnyomórészt antiszemiták vagy neonácik.” A revizionisták által hivatkozott olyan munkák, mint Norman Finkelsteinpolitológus művei nem holokauszttagadók, hanem a holokauszt tényének későbbi politikai vonatkozásaival, kihasználásával foglalkoznak.[52]     Én megkérdezném azoktól az emberektől akik ezt a tényt tagadják hogy voltak táborok gázkamrák gyilkos kísérletek és tömeg mészárlások ahol kisgyerekeket küldtek gázkamrába  hogy néznek azok szemébe akik esetleg túléltek egy ilyen tábort és saját bőrükön tapasztalták a náci diktatúra minden borzalmait. Több ilyen tábort amerikai felszabadító csapatok találtak meg akik teljesen ki voltak akadva milyen  embereket találtak ott. Már bocsánat a kifejezésért majdnem hogy zombikat . A körülmények embertelenek voltak. (Elit alakulat utolsó rész!!!!) Én olvastam szintén egy könyvet a horogkereszt rémtetteivel kapcsolatban és nincsenek kétségeim hogy ezek valójában megtörténtek és rengeteg könyv és hanganyag van ami megmaradt és amit a kegyetlen ss tisztek örökítettek meg saját embertelen magatartásukkal és sajnos a végén se bánták meg tettüket . Számomra ez a legelkeserítőbb. Hittek egy hamis eszményben. Amit elhitettek velük. Holott Hitler ugyanolyan zsido származású volt mint akiket annyira utált és mit ad isten   egy zsido nőt vett feleségül tehát az egész ideológiáját a w c-be dobta ezzel a lépéssel.  Nem tudom azok a szerencsétlen emberek akiket marhavagonba zsúfolva szállítottak hogy tudnak minden nap megküzdeni ezekkel az emlékekkel. Borzalom ami akkor történt de sajnos más népek is követtek el borzalmas dolgokat.   Végül ajánlom Kertész Géza : sorstalanság c művét olvasásra!!!! A film nem adja vissza amit a könyv!  Képeket úgy döntöttem nem rakok be  mert túl felkavaróak és túlságosan embertelenek    nem akarok kegyeletsértő lenni de úgy érzem el kell mondani a véleményem miszerint ez még egyszer nem történhet meg! Mert ez az ember ellen elkövetett legnagyobb bűn. Szörnyű és érthetetlen ami  ott történt talán mi újabb generáció meg se érthetjük és remélhetjük hogy ezt se mi se gyerekeink se unokáink nem élhetik át!!!!!!

Nehéz beszélni hogy egy férfiben mi fog meg főleg a mai világban ahol sokszor világhálón köttetnek ismeretségek. Igazából nekem úgy sokszor könnyebb hisz én sokszor az írási stílust figyelem hogy milyen témában ír mik érdeklik és hogy elsőre egy hullámhosszra tudok e vele kerülni. Ha van egy stílusa ami megfog egy személyiség jegy amire fel tudok figyelni onnantól jobban odafigyelek az illetőre figyelem a hozzászólásait  hogy reagál dolgokra mindent . Így általában ha itt valaki megfog általában száz százalék hogy az életben is így lesz. Az hogy ezt mennyire titkolom és leplezem embertől függ. Volt már aki nagyon megfogott ott gyorsnak és határozottnak kellett lennem és célzatosa mentem előre. Megszerezni megtudtam de megtartani sajnos nem. De van hogy óvatosabb vagyok mert nem vagyok biztos a dolgomban akkor általában leplezem és csak figyelem az embert mikor bukik ki hogy esetleg van esélyem. Akkor általában megvárom míg a másik lép tehát nem csinálok magamból hülyét. Valaki megkérdezte bárkibe bele tudok e szeretni. Ha valamivel meg tud fogni miért is ne???Sőt eddig általában a jóképű pasikban csalódtam  szóval én nem külsőről ítélek s aki megfog az életben is tetszeni fog.Hisz akkor ott már nagyon nem számít a külső  az más kérdés létrejön egy közös kémia:Az meg további kérdés ez kölcsönös e.Engem mindig egy stílus vagy személyiségjegy  az amire felfigyelek és megtetszik s onnantól pedig  mindig jobban érdekel a másik figyelem mikor bukkan elő mikor tudom elkapni egy kis beszélgetésre. Figyelem amiket ír  figyelem hogy reagál az általam felvetett témákra. És ügyesen leplezem érdeklődésem . Nem mindig szeretek kezdeményezni csak ha szükséges akkor is megoldom hogy úgy tűnjön nem én voltam az aki kezdett hanem a másik fél a férfi. Ebben rejlik a női titok elhitetjük a pasikkal hogy ők irányítanak .....

Nemrég azt hittem nem tudok túljutni az előző kapcsolatomon ami elég csúnya véget ért a szép kezdet ellenére.DE kifejlesztettem egy módszert ha esetleg hiányozna vagy egy percig sajnálnám hogy vége lett. 

Elég ha eszembe jut mi az amit soha NEM TETT meg értem! Soha nem hívott napközben nem kaptam szerelmes smst virágot is csak egyszer három hónap alatt. Egy két apróságot kaptam viszont elég figyelmet nem .Nem segített amikor kellett és sokszor magamra hagyott. Nem vont be az életébe nem bókolt csak a legelején.Igazából csak hétvégi elfoglaltságnak nézett . És ha arra gondolok az utolsó hónapban mit művelt hát akkor már örülök hogy nincs velem mert soha nem szeretett volna soha nem hordott volna a tenyerén és inkább vagyok egyedül mint egy ilyen önző emberrel aki azt se tudja mi fán terem az igazi szerelem hisz sose volt az . Én szeretnék még az lenni de ennek akadálya a múlt igy azt elengedem és a jövőbe nézek. Talán valakinek még kell egy ilyen szerető gondoskodó nő aki kicsit régimódi és aki ha valakit szeret azt nagyon tudja szeretni és minden módon tesz érte hogy megtartsa., Sajnos nem mindenkinek ilyen nő kell manapság de remélem lesz még egy régimódi lovag akinek én kellek és akivel összeillünk. Aki nem hazudik nem használ ki nem nőzik mellettem hűséges romantikus s én leszek a mindene . Jó lenne már ilyen. 

De a lényeg a módszer működik és fog is mert nekem nem ilyen gonosz ember kell és nem vagyok hajlandó soha egy könnycseppet hullajtani érte és soha többet nem fogok utána vágyódni mert nem érdemli meg és igy talán jobb jövő elé nézek s várom a hercegemet és lesz happy end:)

Nemrég visszaolvastam egy kedves barátom blog bejegyzéseit és örömmel vettem tudomásul hogy még vannak ilyen emberek akik tisztelik és becsülik a nőket és nem használják ki.Sajnos a mai felgyorsult világban mindkét nemből vannak olyan egyének akik nem tisztelik .a másik nemet kihasználják és meggyötrik a másik lelkét. És most ez mindkét nemre vonatkozik. Talán nem is nem felől kéne ezt a kérdést megközelíteni hanem inkább emberi természetből és a világ változásai miatt van ez a   nemek közti harc és a sok sok magányos ember. De ahogy végig olvastam a sorokat elöntött egy remény hogyha még elvétve vannak ilyen régimódi emberek addig nincs nagy gond mert nyílván nem csak én vagyok ilyen meg ő hanem még jó páran akiket sajnos kihasználnak megbántják elhagyják de talán van remény és velük /velünk is megtörténik a csoda. Kár hogy nincs még ilyen férfiből mint belőle akik régimódin gondolkodnak és nem vesznek el a mai világ útvesztőiben nem keresi a gyors boldogságot hanem hajlandó érte küzdeni . Nem vár el irreális dolgokat  se a másiktól se az élettől. Tudja hogy egy kapcsolatért nagyon sokat kell dolgozni. Bár még személyesen nem ismerem az írásai alapján merem mondani szerencsés lesz az akit kiszemel magának és remélem egyszer én is megtalálom a magam társát akivel már végleg megmaradok és együtt megöregszek. 

Hisz sokszor látom hogy valakinek csak másodszor vagy harmadszorra sikerül csak megtalálni az igazit . Nem az az igazi aki ígérget aki jóképű aki előszőr mindennel elhalmoz de lassacskán észreveszed mennyire önző és mennyire nem vagy fontos számára ..hanem az aki mindig minden körülmények között (bocsi alekosz) mellettem áll aki letörli a könnyeimet ha fáj valami aki segit egy nehéz szatyornál akinek én vagyok a legszebb és egyáltalán aki igazi férfi és nem csak a  testi örömöket és a folytonos lángolást keresi hanem meg is dolgozik hogy a tűz megmaradjon! Kevés férfit tisztelek de ő közöttük van! 

Talán ezért nem esek kétségbe hogy egyedül vagyok talán nem sokáig lesz így és talán a sok viszontagság után végre szerencsém lesz egy tisztességes emberrel  aki mellett igazi nő lehetek! És majd egyszer igazi magyar családanya. 

Említhetnénk itt pearl harbort vagy más romantikus háborús filmet . Nekem Danielle Steel műveiből készült háborús történetek a legszebbek. 

Milyen lehetett amikor szeretett férfiúnk elment a háborúba  hisz nem tudhatjuk látjuk e még mikor ölik meg mikor zsákolják haza és gyakran csak egy dögcédula maradt egy régi szerelem után. Nincsenek hétköznapok csak ünnepek izgalom félelem minden egyes nap hogy vajon életbe van és vajon hazatér e. Van hogy két ember háború közepette szeret egymásba tüzérségi lövegek között és minden percet kihasználnak hogy együtt legyenek. Ilyenkor nem létezik múlt  jövő csak a jelen hisz az a biztos semmi más. Amikor a katonák a lövészárkokban fáznak és egyedül az tartja bennük a lelket hogy valaki várja őket haza. Egy lány egy menyasszony egy feleség vagy gyerekek is. Sok szép levél íródott ekkora amivel a katonákban tartották a lelket és sokszor annyira meggyűrödött a sok olvasástól és a természet viszontagságaitól hogy szinte olvashatatlanná vált. 

Sok katona önként vonult be főleg amikor Pearl Harbort megtámadták úgy érezték hogy férfiatlan lenne otthon meghúzódni hisz a hazájukról a családjukról volt szó és sokan izgatottak is voltak hogy igazi férfiként harcolhattak. Valaki hazatért valaki csak fél lábbal de valaki sose tért haza. Ezekben az emberekben rengeteg bátorság volt ismeretlen fiúkat mentettek meg saját életük árán de ott bajtársak voltak .Ott megszűnt minden korlát és a fiúk mindent elmondtak bajtársuknak amit rövid idő alatt tudni lehet róluk hogy személyük ne menjen feledésbe megmutatták feleségük fényképeit meséltek a lövészárkokban hogy egyrészt múljon az idő  és mert hogy minél többet elmondjanak magukról életükről szerelmeikről. Van hogy egy nő lelkében örökké megmarad egy szeretett katona képe egy egyenruhás hősé aki elment harcolni és volt aki éveket várt a szerelmére hogy visszatérjen a háborúból. Ezt nevezem igazi férfinak és igazi szerelemnek . 

Pearl Harbor nem a kedvenc filmem de ennek ellenére hűen bemutatja amit megpróbáltam szavakkal leírni ami elég nehéz hisz szó nincs arra amit azok az emberek abban az időkben átéltek. Akkor nem volt veszekedés se sárga csekk semmi csak a jelen pár óra  és csak a szerelem számított  ez adott erőt a következő időkre a túléléshez. Most ennyi jutott eszembe erről de még biztos írni fogok hisz a háborúban elesett katonáknál bátrabb embereket nem tudok. A mai fiatalok nem mennének maguktól nem éreznének izgalmat egy igazi háború láttán és inkább kihúznák magukat hogy ne kelljen tennie semmit hazájukért és szeretteikért még akkor se ha az országot támadják. Bízom benne minél több szerződéses katona lesz aki a hazánkért harcol. Minden tiszteletem az övéké.

Nemrég hallottam több forrásból hogy Neo fm a hatalmas új rádió adó ismét felhalmozott több száz millió adósságot és úgy döntötték beszüntetik az adót amíg ki nem fizetik a  tartozást.Na most ez nem történt meg ! Több ezer rajongó kétségbe esett a bumeráng miatt hiszen elvileg az a húzó műsor az adónál . Nem is értem hisz mindkét rádiós bőven el tudja magát látni és nem hinném hogy filléres számlával küzdenek. Amikor ugyanez történt a sláger rádióval tömegek mozdultak meg meg kampány ennek ellenére megszűnt és a bumerángos csapat átment egy másik új adódoz. Mit ad isten nekik is sikerült rövid idő alatt több száz millió adósságot felhalmzniuk. De ez csak egy rádiós műsor és mindenkinek van hozzá adottsága hogy mást csináljon. Én személy szerint örülök hisz ha én tartozom pár tiz ezer forinttal már híd alá küldene a bank de senki nem kampányol értem!  És semmi se tart örökké ahogy ez a reggeli műsor se. Ezt be kell látniuk itt a vége fuss el vége. ÉN nem szeretem ezt a műsort Bochkort egy nagyképű bájgúnárnak tartom és sokszor a műsorban amikor valaki kedvéért belehallgattam elég izléstelen módon beszéltek dolgokról. A rádiózásban bizonyos szinten be kell tartani ugyanúgy a normákat nincs kivétel. Megpróbálták utánozni Howard Stern stílusát de valahogy nem jött be sokaknak talán ezért is csődölt be a műsor. ÉS ahogy a mellékelt ábra mutatja senki se akarja átvenni az adást. Ennyi volt ebben a műsorban és ezt sok rajongónak és bochkor fanatikusnak el kell fogadnia. ÉN személy szerint régen csiszár jenő apukám világa c műsorát hallgattam ami komoly témákról szólt sok sok embernek segített lélekben és ott mindenki egyenlő volt olyanok is hallatták a hangjukat akik máskor nem tehették meg. Mégis sose került annyira előtérbe mint bochkorék . Nem ez volt számára a fontos hanem hogy meghallgassa az  embereket és ott kibeszéljék magukat. Rengeteg élettörténet került napfényre és szinte az egész hallgatóság együttérzett. És amikor vége lett és nem volt több a műsorban egyszerűen keresett mást amiben kipróbálhatja magát. Örülök hogy vége a bumerángnak igaz ebbe van némi személyes káröröm de bocs ember vagyok és soha se tökéletes. 

Még mielőtt belefogok gasztro kalandomba leírom hogy éjjel hatalmas vihar volt hatalmas villámokkal. ÉS szakadt és szakadt az eső legszivesebben kiálltam volna az esőbe . Hisz akkor nem láttszanak a könnyeim. És azóta szeretem az ilyen viharokat mióta láttam a szerelmünk lapjai c filmet ami nagy hatással volt rám .És úgy érzem ez a vihar mást is jelentett számomra afféle megújúlást hogy talán még jó is történhet az életembe és nem kell olyanra pazarolnom az időt és olyanra emlékeznem aki kicsit se érdemli meg hisz sose becsült sose tett értem semmit akkor miért kéne ilyenekre pazarolnom az időmet és az emlékeimet. Ennyi és ne tovább. Itt a vége úgy érzem most már tovább tudok lépni hisz a semmibe nincs értelme hátranézni. Megtörtént elmúlt ideje tovább lépni hiszen az élet rövid és nincs értelme hiábavaló dolgokra fecserélni.Talán egyszer megérdemlem az igazi férfi oldalán aki tisztel becsül s megfelel a korábban leírt elvárásaimnak. Aki megadja azt amire vágyok egy erős családra .Most már előre nézek nem hátrafelé. Nem volt egyszerű idáig eljutni rengeteg önvád és lelki önmarcangolás vezetett idáig és hogy ki tudtam írni magamból ez nagy segítség. Sokak szerint van hozzá tehetségem és ez nagyon jól esik ki tudja egyszer talán írok egy könyvet a megpróbáltatásaimról és hogy jutottam el idáig persze csak ha már  révbe értem. Nehéz az életben megtalálni a megfelelő társat de talán nekem is van egy úgy érzem talán nincs is messze. 

Egy dologra azonban rájötte a túl jóképű emberek sose megfelelőek túl önzőek egy igazi kapcsolathoz túlságosan magukra koncentrálnak azonban egy igazi kapcsolathoz sok önzetlenség és kompromisszum kell. 

Fájó  szívvel ám de továbblépek és a múltat hátrahagyom nem kell mert csak kolonc a nyakamon ismét megpróbálok élni de ezúttal óvatosabb leszek. De nem akarok egyedül lenni életem végéig most jó egyedül de ha belovagol a herceg  akkor miért küldjem el???? A múlt pedig nem érdekel aki nem érdemelt meg és nem küzdött értem akkor így járt az én életemben többet ilyennek nem lesz hely. Nem kötök alkut ezután csak az igazi jöhet aki tényleg a tenyerén hordoz és talán már útban van felém.....

Kicsit más téma de régi munkám.

            Múlt héten láttam egy filmet. Egy igen elvont filmet. Az első tiz percben megfájdult a fejem, a második tiz percben megfeszitve figyeltem hátha megértem miről van szó. Erősen próbálkoztam. Egy ismerősömmel voltam , aki megesküdött rá, hogy  ez a film megváltoztatja a gondolkodásomat. Nah igen persze, Például annyira elhülyülök, hogy utána gondolkodni se fogok tudni, Gagyi vagyok? Műveletlen? Most úgy érzem magam mint egy aluliskolázott senki. Nem értem a meg nem értett művészt? Mit mond? Hol egy szótár? Ez miért ilyen fárasztó. Én szeretem az ismeretterjesztő filmeket. A bálnákról , a főzésről , a biológiáról.

De mi ez?Én miért nem értem. Ismerősöm ül, és mint aki éppen megváltja a világot, úgy bólogat. Tényleg én vagyok ennyire értetlen? Mozi után ismerősöm és barátai, meg én beülünk valahová a filmet megbeszélni. Nem értem miről beszélnek, nekem kínai. Azt tudom hogy nem szeretem az elvont dolgokat. Azt is, hogy  fáj a fejem .Témaváltás. Többiek megkérdezik melyik a kedvenc filmem. És miért? Mondanám én .Schindler  listája. De nem ezt mondtam.

Mást választottam ,   a Bethooven  3-at és a Reszkessetek betörőt. Mindenki megdöbbent tekintettel bámul rám, én pedig élvezem a helyzetet. Az IRÓNIÁT.  Istenem, lehet hogy normális vagyok? Azért az egyik fiatal srác megkérdezi mi ezekben a családi limonádékban a jó?

Hogy mi a jó? Nevetek. Az hogy nem kell gondolkodnom és szótáraznom minden szónál. Hogy  ösztönösen nevetek, ahogy a kutya  ledönti a dobozokat, hogy káosz van, és hogy egész egyszerűen szórakoztat., Ez se a  valóság. Igazából  fontos ez? Baj, hogy nem szeretem a szabadidőmet számomra értelmetlen, és elvont filmekkel eltölteni?Miért baj az, hogy nem keresem mindenben a megváltó gondolatokat? Hogy szeretek nevetni idétlenségeken, mert az engem kikapcsol és kicsit hátrahagyom a mindennapi gondokat. Hiszen nem ez a film lényege többek közt? A szórakoztatás?  Én szeretek nevetni aaz idétlen vigjátékokon a valószerűtlen szerelmi történeteken és igen és szeretem azért alapvetően érteni miről van szó.

De azért a schindler listája a legjobb film a számomra ....mert fontos értékeket közöl és a történelmünk fontos eleme....De lehet én vagyok a műveletlen ha nem értem a meg nem értett embert.Lehet újra kéne gondolni a szórakoztatás fogalmát. 

Hát ez a poszt kicsit kemény lesz és valószinüleg aki olvassa azt mondja nem vagyok százas hisz a mai világban ilyen nincs aki ezeket megtenné egy nőnek. Hát ha így van szomorú mert évek alatt rájöttem igenis romantikus alkat vagyok szeretem a nyálas dolgokat a régimódi udvarlást és miért ne lehetnének ilyen elvárásaim ha valaki engem akar megszerezni és megtartani is ?????????

De azért pontokba szedtem miket szeretek vagy szeretnék amit eddig nem kaptam meg:

Íme:

1. Imádom a romantikus üzeneteket még hónapök évek múltán is vagy  kézzel írott verseket amiket nekem szánnak nem kell saját de ha én jutok adott versről eszébe az is jól esik.

2. Imádok virágot kapni de úgy hogy valaki küldött volna sose fordult még elő szeretnék egy ilyet.

3. Romantikus meglepetés vacsora csak kettesben esetleg egy cigányzenésszel és gyertyákkal körülvéve

4. Egy meglepetésszerű utazás bárhová ahol csak kettesben lehet az ember

5. Fontos hogy mások előtt is éreztesse hogy különleges vagyok adott ember számára és ezt mások előtt is nyíltan felvállalva. akár még közösségi oldalon se baj ha nincs eltúlozva. 

6.fontos hogy bókoljon hogy számára én legyek a legfontosabb és a legszebb eés ezt éreztesse szavakkal tettekkel is. 

7. Fontos hogy  figyeljen rám hogyha sírok ne fusson el hanem tudjon vígasztalni vagy csak hallgasson meg csendbe . Egy fárasztó nap után lehessen vele beszélgetni.

8. Hogy néha olyan helyekre is eljöjjön velem amik számomra fontosak pl családi események vagy egy baráti találkozó.

9. Fontosak a közös élmények ezért nem akarok senkivel négy fal között kapcsolatot fenntartani.

10. Legyen udvarias segítsen amiben kell , nehogy már én hordjam a  hatos vizes rekeszt vagy a nehéz súlyokat attól férfi egy férfi hogy a nehéz súlyokat leveszi a nő hátáról nem?????

11. Ne féljen kimutatni az érzéseit se előttem se mások előtt. LEgyenek céljai és lehetőleg közös elképzelései is. 

12. Bármilyen romantikus gesztust szeretek . Imádom a virágokat szerelmes smseket kapni elbújni néha a villág elől és ha a másik ismer és elfogad olyannak amilyen vagyok.

13. Hivjon fel néha napközbe csak hogy hallja a hangom hogy tudja mi van velem érdekelje mit csinálok éppen . ( ez persze nem jelenti azt hogy ötpercenként ) És én s bátran felhivhassam bármi nyűgöm van és ne vegye ezt tolakodásnak vagy tapadásnak hanem aggódásnak  érdeklődésnek szeretetnek !

14. Hogy merjen  a szerelmének hívnia hogy ne essen nehezére a becézgetés az ölelés .Néha egy érintés is sokat számít! 

Na hát lehet szörnyülködni , fogni a fejüket számomra ezek elvárások ilyen kapcsolatot szeretnék és ilyen férfit magam mellé akire számíthatok aki nem fut el kis nehézség miatt vagy akár apró nézeteltérés miatt. Lehessen ezeket vele megbeszélni anélkül hogy megsértődne a másik. Legyen nyitott új dolgokra vonjon be az életébe ! 

Hát ennyi...várom a komenteket ! 

Még most is nehéz sokszor hisz vannak olyan dolgok a lelkem legmélyén ahol még mindig 

tomboló vihar munkálkodik és nem hagyja a lelkemnek hogy lecsendesedjen hogy gyógyuljon.

Mindennap feltépődik még egy seb amiről nem tudok. Amiről igazán beszélni se tudok nem tudom megfogalmazni azt a fájdalmat amit ilyenkor érzek és elmagyarázni se tudom senkinek néha még magamnak se leírni se tudom egyszerűen van és létezik és megkeserítii a mindennapjaimat . Még mindíg rettegek dolgoktól  még mindíg félek helyzetektől. Nem tudom ez mikor szűnik meg. Mint amikor azt hiszed révbe értél de hirtelen rád szakad az ég és minden elveszik amit addig biztosnak hittél. Ezért nem merek újra ringbe szállni mert tudom ahogy valami sinre kerül csak ideiglenes aztán megint minden elromlik., 

Rossz érzés hogy van bennem gyűlölet egy ember iránt hisz sose gyűlöltem senkit de most ezt érzem és ezt nem nagyon tudom magamból kiirtani. Ha erre gondolok amit tett velem iszonyatos dühöt fájdalmat és gyűlöletet érzek. Nehéz kontrollálni ezt az érzést s félek ez nagyon mélyen mindig megmarad! Félek már nem tudok senkit se megszeretni a fóbiáim és a félelmeim miatt. Tudom ez szörnyű de ezt a fájdalmat nem akarom még egyszer átélni .Bárcsak meg tudnám tenni hogy visszapörgessem az időt és ne menjek bele még egyszer abba a kapcsolatba arra a találkozóra akkor nem fájna most ennyire minden. Az idő néha segít néha csak erősít ezen. De nem old meg semmit. Sokszor gondolkodok vajon az én hibám volt e hogy tönkrementek  a dolgok és hogy mit kellett volna változtatnom és hogy tényleg ennyire nehéz engem megszeretni? Kevésbé kellett volna gondoskodnom , túl sok szabadságot hagytam  nem voltam eléggé elérhetetlen? Rengeteg kérdés amire nem tudom a választ és most már nem is tudok rajta változtatni. Fura is mert ahogy kezdődött nem gondoltam volna hogy ennyire rövid lesz az egész és a vége ennyire fájdalmas. 

Sokszor gondolkodom azon vajon van e még nekem való ember? Nemrégiben beszélgettem egy kettővel és csodálkoztam is hogy vannak még régimódi lovagok de sajnos  az ilyeneket nem nekem találták ki   én sose ezeket fogom ki mert nem az a nő vagyok akit a pasik a tenyerükön hordoznak .Szerencsés az a kislány aki az egyiket megszerezni. Azért én drukkolok ha én nem is de legalább körülöttem boldogok az  emberek és talán még van tényleg igazi szerelem. De az sajnos nem mindenkinek adatik meg lehet nekem se .....

Iszonyúan meleg nap köszöntött ma rám bár aludtam mélyen és szerencsére nem emlékszem mit álmodtam . Ma kicsit könnyebb volt mert nem voltam egyedül nem tudtam annyit  gondolkodni megnéztem egy filmet is . Talán apránként felejtek és gyógyulok de amikor emberek közé mentem ismét megrohant az érzés egy hiány amit nem tudok kézzel fogni és a félelem hogy véletlen meglátom és a helyzettel nem tudnék mit kezdeni. Nehéz újra élni előre lépni vagy önfeledten nevetni amikor tudod ott mélyen még valami nagyon fáj......

Talán majd egyszer túl leszek  rajta talán majd egyszer elmúlik ez a sajgó fájdalom ez a hiányérzet.

Talán majd egyszer az életben újra tudok hinni magamban vagy másokban...

Talán egyszer begyógyul a seb de most még nem de talán majd egyszer nem fog ennyire fájni....

Hogy mondhatnám el bárkinek mit érzek legbelül hogy mennyire gyötör a magány mégse tudok túllépni a dolgokon? hogy mondhatnám el hogy   mennyire fáj valakinek a hiánya bármennyire rövid időt is töltöttem vele? Hogy érthetné meg valaki hogy minden gondolatom körülötte jár hogy miért pont ő miért nem velem van és miért bánt így el velem? Vajon valaha túl fogok rajta jutni?Vagy egyáltalán túl akarok rajta jutni? Nem mintha lenne választásom hisz tudom és érzem az életben többet nem fogom őt látni se találkozni vele. Mint minden kis hülye naiv csitri feleslegesen várom hogy mint a romantikus filmekbe a főhős férfi meggondolja magát rájön nem tud a nő nélkül élni és utána megy. Ez nem az a történet sajnos hanem itt nincs happy end csak örökös fájdalom -s hiányérzet amit a nagy pozitiv  optimista mókusok sose fognak igazán megérteni. Azt hogy folyamatosan az emlékeken jár az ember esze hogy mindenkiben őt keresi és fél hogy  az a bizonyos ember már mással boldog míg én marha őt siratom. DE hogy is tehetném ha ezek után nem bízok senkiben amikor régen talán fél éve még fülig szaladt a szám és életemben egyszer boldog lehetettem most csak szinte sírok és a könnyem fojtogat folyton folyvást .Minden álmomban ő jelenik meg és nappal se hagy békén ott lebeg az arca a szeme ahogy rám nézett emlékek együtt töltött pillanatokról ezt hogy értheti meg bárki más rajtam kívűl hogy tud sablonos hülyeségeket hozzám vágni. Nem tudják hogy ettől csak jobban fáj??????????????????? Ő már távol rám szarik rám és szarik az alkotmányra önző módon éli világát valahol mégis reménykedem hogy visszaforgathatom az időt és emlékeztethetem az ígéreteire ! Hogy közös jövőnk lesz és nem kell más igaz????????????????

Elveszett hisz évek óta hiába keresem sose találom. Mire vágyom ? Nem sokra arra amire minden nő. Hogy ő legyen az egyetlen a legszebb és legcsodálatosabb a másik számára hogy olyan férfival lehessen akit ő maga is tud szeretni.Csupán illúzió hogy ha az ember magányos teljesen mindegy ki jön szembe az is jó lesz csak hogy ne legyen egyedül valaki igy működik én nem. Vágyom arra hogy egy embernek én legyek a legfontosabb és ezt minden lehető módon kimutassa és éreztesse hogy mások előtt büszkén mutatkozzon hogy élvezze a közösen eltöltött perceket és nem csak a négy falon belül hanem család barátok előtt is akár. Hogy bátran nevezzen szerelmének hogy bár lehet nem vagyok bombázó számára mégis az legyek! Hogy úgy nézzen rám mintha egyetlen csoda lennék a világon. Igen ezt páran megkapják a kiváltságosok én nem ezek közé tartozom. 

Én sajnos azok közé tartozom aki túl hamar kiadja a szívét mert vágyik a szeretetre és hogy valaki őszintén szeresse hogy kívánatosnak érezze magát hogy nevessen mint régen és boldog legyen. De én vagyok az akit mindíg átvernek megaláznak és akinek csak fájdalmat okoznak hogy csupán kósza numerának néznek akit ki lehet használni  holott sose viselkedek úgy mint akit meg lehet kapni sose engedek meg olyan viselkedést ami erre utalna. De sajnos nem vagyok olyan akik után futnak a pasik mert nem szemétkedek velük holott pár egyén megérdemelné , nem hazudok nem csapom be őket és nem húzom le őket pénzel mert egyáltalán nem érdekel a pénz. 

Teljesen más ha olyant kapok tőlük amiből arra következik hogy ismernek, ismerik az izlésemet, bármilyen apróság legyen is az egy édesség  bár a csokitól megundorodtam , vagy egy könyv vagy egy szál rózsa. Én nem az a fajta nő vagyok akinek tálcán kínálnak mindent azt meghagyják a felsőbb kategóriás hölgyeknek akinek nem okoz problémát egyik ágyból a másikba mennie ez nem előítélet ez sajnos tapasztalat és egyre többször ezt látom.Egy ember volt aki ezeket megadta de az más okok miatt nem működött és nem is hibáztatom érte nem vagyok könnyű eset. De ugyanúgy vágyok romantikus vacsorákra , gyertyafényre egy meglepetésre vagy néha egy szál rózsára csak úgy de én ezeket csak álmaimban kaphatom meg. Túl nagy fájdalom ért ahhoz hogy esélyt adjak bárkinek jó darabig még ....és az ellenkezőjéről nehéz meggyőzni. Aki mégis megpróbálná nagyon kitartónak kell lennie. 

Hát ez a nap se könnyebb mint a többi , elkezdtem egy régi könyvet és ahogy olvastam egyre idegesebb lettem.A történet az hogy a feleség 20 éve háztartásbeli neveli a gyerekeket a háztartást a férje kedvében jár miközben az kedvére gyömöszöli titokban a titkárnőjét s van képe azzal indokolni hogy nem tud mit tenni az érzései ellen szereti a feleségét de a nőjébe szerelmes. Kérdem én ha egyszer valaki ígér valamit akkor miért nem gondolkodik az eszével és miért teremt olyan helyzeteket ahol ez megtörténhet. Miért nem viselkedik úgy mint egy házas ember aki k iránt elköteleződött és miért enged bármilyen csábításnak . Miért ennyire önző hogy csak a saját nemi vágyainak éljek hogy kicsit fiatalnak érezhesse magát miközben egy egész családot tesz tönkre az önzőségével.

Valahol olvastam hogy a hűség egy döntés  szive szerint kell dönteni és azt ésszel be is tartania. Miért olyan nehéz a hűség mit adhat pár percnyi szenvedély egy nyugodt családi boldogsághoz képest hogy legyen esély arra hogy legyen kivel megöregedni .

Mert lehet összejön egy fiatallal aki őt magát is megfiatalitja pár percre napokra egy éjszakára de amint lehetősége nyílik rá az is lepattan egy fiatalabb bikával és a pasi csak nézhet hogy mindent elvesztett. Megéri??????????Ugyanezt mondom a nőkre vonatkozólag is .

Persze más hogy ha az ember beleszeret egy más emberbe  aki esetleg jobban illik hozzá de akkor is lehet korrekten intézni akkori s el lehet mondani a párjának hogy ne haragudj még nem tettem semmit de mást szeretek és ezt már nem tudom folytatni és előbb kilépek ebből   mint hogy méltatlanul bemocskoljam egy megcsalással egy amúgy jól működő kapcsolatot ami sajnos már nem olyan mint régen de megbecsülöm őszinteséggel és hogy kilépek mielőtt bármit tennék. Talán ez a jobbik megoldás a két rossz közül . Én se vagyok szent ma már így tenném még ha régen én is követtem el hibákat. Nem akarok mindent tudó lenni és bölcs és szentfazék nem vagyok tökéletes se hibátlan de ma már sok mindent máshogy tennék nem úgy mint régen de ezen már nem tudok változtatni de tanultam belőle és már teljesen máshogy állok a dolgokhoz. 

Láttam körülöttem példákat tapsztalatam éltem át fájdalmakat és pontosan tudom mik azok a hibák amiket már nem követnék el és ezeket abból tudom hogy én is követtem el hibákat, hogy régen nekem is volt vad énem tettem sok mindent amire nem vagyok büszke kitomboltam magam értek borzasztó fájdalmak ahogy nem régen talán a legnagyobb fájdalom amit megérhettem ezért beletörődtem talán most bünhődök mind az ért amit régen tettem és talán már sose fogok senkiben megbízni és nem tudok esélyt adni hogy újra összetörjék a szívemet ami most is darabokban van teli emlékekkel fájdalommal és hiánnyal. Minden reggelem fájdalommal kezdődik és azzal végződik napközbe pedig csak lélegzem . Mert tudom amire vágyok sose jön el . 

Elmúlt már a régi szerelem
Fájó érzés régen ismerem
Mert a bánat mindig hazavár
Mégsem kell már többé soha már

Húzzad cigány sírjon fel a hegedűn a húr
Szombat este úgy érezzem én vagyok az úr
Játsszad azt, hogy szép az élet nincsen bánatom
Az égre festett délibábot már nem siratom

Elmentél, amit már nagyon bánok
és a szívemben most már nagy űr tátong
Jó volt veled, de már csak álom
Szívemtől már csak az elmúlást várom
Szeretlek én, amíg csak élek
Lelkemből, mindent kizenélek
Sírjon kezemben fel a hegedűm
Itt maradtam nélküled egyedül

Ha mégegyszer fognád a kezem
Elmondanám mi történt velem
Elsuttognám halkan csendesen
Nem felejtlek többé már sosem

Talán ez az egyetlen zene ami az igazi érzéseimet kifejezi. Nem tudom hogy ő olvassa e sorokat vagy bármelyiket is elolvasta. Nem tudom tudja e hogy nekem mennyire fáj ami történt hisz én maradtam egyedül 

nekem okoztak fájdalmat ami a mai napig kegyetlenül éget és nem hagy soha el. A fájdalom az igazi ami minden nap elkísér. Nem tudom mit érez és érdekli az mit okozott .Továbbá azt se  hogy ennek mi a következménye . Hogy én még mindig szeretem hisz egy szerelmet nem lehet se kioltani egyik napról a másikra elfelejteni meg soha nem lehet. Ezek után félek mert a hiiány még mindig hozzá fű még mindig minden nap rá gondolok.

Egyedüli dolog ami megvígasztal az a zene. Bekapcsolom engedem az emlékeimet felidézni ilyenkor engedem hogy átjárjon  fájdalom és csak ilyenkor engedem magam emlékeztetni rá  hogy gondoljak rá. Talán egyszer az életbe el fog múlni vagy legalább enyhülni de most nagyon fáj. Tudni hogy már nem szeret már nem becézget nem jön hozzám és nem lesz a közös életünkből semmi. Ezt  a fajta fájdalmat nem értheti senki. Nyomják a sablon szövekeikett hogy felejtsem el nem érdemelt meg lépjek tovább majd megjön az igazi. De mi van ha ő volt az mi van ha óriásit tévedett??? Miért kellett ez a négy hónap ha csak fájdalmat okozott olyat amit még sose éreztem igazán. Nekem ő sokkal többet jelentett mint bárki gondolná akár ő . Félek soha az életben nem látom csak az emlékeimben marad meg a mosolya a tekintete az első csók az első tekintet és az első éjszaka karácsonykor . Minden annyira szép volt és ezt nehéz elfelejteni. Annyira egy hullámhosszon voltunk annyi volt a közös vonás sose fogom megérteni mi történt. De amit tett nagyon fájt és ez kihat a hátralévő életemben.

naponta csalódok emberekbe mindig bebizonyosodik hogy a pasikat csak az ösztön vezérli a vadászösztön  megbántják az embereket hamis reményeket ébresztenek hazudnak megcsalnak. Nem kell ez nekem és talán már nem is leszek képes mást szeretni. De hogy teljesen őszinte legyek nem tudom akarnék e mást rajta kívűl. Talán a azívem mélyén mélyen várom hogy rájöjjön mekkorát tévedett amikor elhagyott . Hogy senki se szerette úgy ahogy én. Akkor ez nem kellett neki de amikor majd páran átverik elhagyják majd átgondolja mit is vesztett velem mit tett amikor elhagyott és mekkora fájdalmat okozott. Tudom eddig ő bántott meg a legjobban mégis még szeretem mert ez nem múlik el egyik napról a másikra talán majd egyszer. Ő volt a hercegem amikor megláttam odavoltam érte és ez később erősödött  főleg mikor elhittem hogy kölcsönös ez a szerelem pedig sose volt az csak ámított. Vagy magát ámította. Nagyon nagyon hiányzik nem tudom tudja e hogy érdekli de nyílván már valami plazapicsa oldalán díszeleg és követi mint egy hülye kis pincsikutya és költi rá a pénzét ami nekem sose kellett .Nekem csak a azíve kellett volna és hogy szeresen hogy  vele élhessek hogy legyenek közös élményeink. De ez már örökké csak álom marad és lehet más nekem nem jut csak a régi álmaim ....

Régen diákkoromban szerettem volna komolyabb lenni többet tanulni és az életre készülni.

Mégis sok minden nem sikerült , akkor nem tudtam mi szeretnék lenni pedig úgy könnyebb lett volna.

Ha nem hagyom magam ketrecbe zárva és felkészültem volna az életre vagy arra a hivatásra amit akartam volna.

De akkor nem voltak ilyen céljaim csak hogy befejezzem az iskolát . Nem néztem a jövőbe nem tudtam mi akartam lenni igy aztán különösebben nem is figyeltem oda. A másik az önállóság ami nem jött össze anno. Az unokatestvéreimnek ez jobban sikerült és talán ha nekem is lett volna  testvérem sokkal jobb lett volna nem rám irányult volna minden figyelem és talán önállóbb lehetettem volna.  Sok tanulással diákmunkával  amiből szerezhettem volna kis pénzt de mivel mindent alám raktak erre nem volt esélyem sajnos. 

Ha egyszer az életben lesz gyerekem meglesznek az elveim. Én az életre fogom nevelni őket hogy fokozatosan megtanulják az önállóságot hogy felelősséget vállaljanak a saját tetteikért hogy érezzék mit jelent a pénz , Imádni szeretni fogom őket de nem lesznek elkényeztetve és nem kapnak meg bármit ami eszükbe jut .Okultam a saját életemből , és nem akarom hogy olyan életképtelen legyen mint én .Szeretném ha mindent megtanulna ami az élethez kell. Nem fogom ketrecbe zárni hagyom hogy ésszel de próbálgassa a szárnyait tanulja meg mit jelent ellátni önmagát de persze ésszel és fokozatosan. Szeretném ha tisztában lenne hogy egy kis játékért mennyit kell dolgozni. Nem vagyok amellett hogy a gyerek bármi hülyeséget meglát azt meg kell neki venni. Sajnos ilyet látok a környezetemben és nem tudom meggyőzni hogy ez nem jó mert sajnos a gyereken is láttszik hogy iszonyatosan hisztis és ha valamit nem kap meg üvölt. Pontosan tudom milyen szülő szeretnék lenni de vagy összejön vagy nem.  

Épp ma olvastam egy bulvárújságban hogy egyik kedves ismerőseim (nevet nem mondok mert megőrizném az inkognitójukat ) szétmentek. A fiú döntött így a következő indokkal. A munkája miatt sok problémája van és nem tud beleadni egy kapcsolatba. Szép elég ennyi egy amúgy harmónikus szép kapcsolat lebontásához. De ha valaki szereti a másikat márpedig ők szerették egymást akkor nem az a lényeg hogy ilyenkor is kitartsanak egymás mellett? Lehet nem  lesz minden olyan tökéletes addig de ez akár lehet átmeneti is s ettől szerintem még nem kéne szakítani és a szeretett lányt kiborítani. De manapság sajnos így megy bármilyen kis probléma akár munkahelyi akár unalom szíre szóra dobjuk a másikat . A lány reménykedik a folytatásban (ami ismerős történet ) de a fiú szerintem nem volt őszinte . Ez így működik manapság én személy szerint ezért se bízok már senkiben és nem óhajtok bedőlni minden dumának mert úgyis az lesz a vége ha bármily kis probléma adódik máris dobnak !! 

Bár nálam mindig az jön ki hogy nem szerelmesek.......na pff.

Ugyanúgy ahogy mostanában a szombatot nem szeretem a vasárnap se a kedvencem. Persze előjött sok emlék szokás szerint de már meg se próbálom terelni mert ne megy inkább sztoikusan elviselem mig elmúlik ez az érzés.

Tegnap nekiduráltam magam hogy végre kimozdulok kieresztem a gőzt felöltöztem barátnőm kicsinosított kaptam rucit is , de mivel tudtam hogy csak úgy nem fogok tudni felengedni igy kicsit ittam a kedvenc boromból s mikor a barátnőm elment gondoltam kicsit ledőlök merítek erőt addigra már jol éreztem magam persze az lett a vége hogy reggel ébredtem szóval jó kis buli volt annyira hogy el se jutottam odáig.

Mivel ma sok teendőm nem volt és meleg is volt itthon próbáltam olvasni, de inkább csak merengtem hogy mennyire hiányzik hogy valaki legyen mellettem és a félelmek hogy soha többé nem fognak megcsókolni se virágot hozni se azt mondani hogy szeretnek se a többit amit az ember a romantika címszó alatt talál. Igazából azért nem hiányoztak ezek mert ehhez kapcsolat kell és félek arra nem állok készen és lehet soha többet már túlságosan parázok egy újabb pofontól. Hogy valakit közel engedjek magamhoz hogy megszeressem megtegyek mindent szokás szerint és persze megint pofára essek. Még egy ilyenre nem vagyok képes .Ennek ellenére néha belémhasít a hiány de jobb igy mint megint megsérülni. 

A kakas kora reggel 4 órakkor megszólalt ő pedig ébresztőóra nélkül felkelt. Komótosan felöltözött régi flanelnadrágjába kockás ingébe és feltette a nadrágtartót fejébe csapta sapkáját amit mindennap hordott és kiment a pici régimódi konyhába ami mindíg tiszta volt. Apró de tiszta. A berendezés a régi időket idézte a falon régi edények , csipketerítő régi kredenc állt.Minden a legaprólékosabb rendben volt mindennek megvolt a maga helye. A reggeli mint mindig egy csésze kávé és mindössze egy darab vajas kifli volt. Közel 65 éve ezt ette reggelire .Szép komótosan evett mint akinek tengernyi ideje lenne mindenre holott gondosan meg volt tervezve minden napja. Régóta megözvegyült az unokái gyerekei a faluban éltek és néha felnéztek hozzá. Még mindíg tevékeny életet élt sose állt meg  a kakassal kelt és velük feküdt.  A házban mindent a felesége rendezett be és amikor elment mindent gondosan otthagyott .Közel 40 évig voltak házasok gondtalan nyugodt életük volt .Sokszor hiányzott a felesége néha a mai napig megkérdezi hogy mit hová rakott mintha még élne és hozzá beszélne vagy bármikor kijöhetne a szobából ahol régen varrni szokott . De az asszony gondos volt mindent úgy hagyott hogy a papika megtalálja, Így is volt minden ott volt ahová rakta és így könnyű volt. A gyerekek sokszor besegítettek de ő elfoglalta magát. Megetette az állatokat szeretgette őket volt két kutyája is akik mindig ott ültek mellette a verandán ahonnan nézte az állatokat vagy hallgatta a régi zsebes rádiót. Néha még eljárt pecázni de a lábai már nem nagyon engedték de így is tevékeny életet élt korához képest. Az unokái is sok örömet okoztak ha ott voltak sokat mesélt a régi időkről és az unokák szemtátva hallgatták .De az igazi társa már rég nem volt mellette megszokta de mindig hiányzott neki. A nap részében mindig volt egy pár óra amit a temetőben töltött . Ilyenkor nem sajnálta az időt és ünnepélyesen felöltözött zakót vett makkos cipőt szépen kifényezve aztán levágta a felesége rózsabokrairól pár szálat amit azóta is szépen gondozott majd nekiindult minden nap ugyabban az időpontban. A temető nem volt messze  a sír pedig egy szép nyárfa alatt állt és egy pad állt előtte amit ő maga rakott oda hogy elüldögélhessen rendezgesse a virágokat  és mindig ugyanannyi időt töltött ott.Napjának ez volt az egyetlen  kiemelkedő része amikor kimehetett és mindent megoszthatott feleségével mindent elmesélt ami aznap történt vele. Minden áldott nap kisétált a temetőbe és vissza majd folytatta az otthoni munkáit ha kellett kapált gondozta a virágjait az állatait majd este bement a házba megette a szokásos kis szerény vacsoráját és aludni tért

.Ez az igazi szeretet amikor ennyi idő után is hiányzik az élete társa az emberek amikor a hosszú idők összekovácsolnak két ember és minden apró dolgot ismernek a másikban amikor még az egyik halála után is gondozzák a másik féltett dolgait és nem feledkeznek meg róla egy percre se . Szeretnék ilyen társat az életben. 

A hűség egy döntés . Az embernek a szíve után kell menni és ésszel betartani. Ha már két ember megcsalja egymást onnantól kezdve az egész kapcsolat értelmetlen. A monogámia nem ős keletű hanem a modern kor velejárója. Mert az antropológia és a pszcihológia szerint a férfiak folyamatosan vadásznak és az a dolguk hogy minél több helyen lerakják a nyomukat szép szóval . Hogy mindenfelé elejtsék magjaikat és minél több utód legyen. Régen a szex is csak utódnemzésre volt hívatott szó nem volt testi vagy lelki élvezetről. Ez mára megváltozott és így új tudomány is született a szexuálpszichológia és ennek világszerte vannak kutató intézetei ahol vizsgálják az emberi szexualitás történelmét és jelenét kémiáját fizikáját és érzelmi részeit.

DE kicsit elkanyarodtam .A hűségről nekem az a véleményem hogy az egyik legszebb dolog a másik felé tett gesztus a tisztelet hogy nem kell más , őt választotta és nem érdekli más ember és ehhez is tartja magát. Ma a házassági eskünél a hűség ígérete az egyik legfontosabb hogy egy embert választasz társadul ahhoz légy hűséges  és őt szeresd csak..Ez a ami világban nehéz hisz néha  szerelem tompul vagy időre elhalkul. Az ember egyaránt férfi és nő sok kísértésnek van kitéve főleg a mai felgyorsult világnak és a korszerű technikának köszönhetően (internet, közösségi oldalak).Ha az ember nem kap elég figyelmet akkor hajlamos bedőlni más ember ígéreteinek aki úgy  viselkedik veled ahogy párod az elején. Sokan sajnos bedőlnek ennek és ahelyett hogy párjukkal szítanák fel újra a tüzet úgy döntenek hogy másutt keresik meg az elveszett boldogságot azonban ez tévút. 

Személyes véleményem hogy ennek nem sok értelme az ember a szerelmet keresi mint illúziót és ha nem kapja meg lép tovább de ha ott se megint tovább és a végén egyedül marad. Vagy rájön a legelső volt az igazi de már nincs viszaút. A nő számára a megcsalás megalázó a legmélyebb érzéseiben sérti meg és az önbizalmát teljesen összerombolja. Úgy érzem nem éri meg a megcsalás a másik iránti tiszteletlenség s gonoszság . Ha esetleg beleszeretünk egy más emberbe sajnos előfordul a legjobb emberekkel is de akkor az a legjobb eljárás ha előbb lezárod az előző kapcsolatot ha végleg nem megy vagy gondolja végig előtte mit is szeretne igazán .DE ha egy kapcsolatban mindkét fél egymást csalja az már maga a vicc kategória hisz a kapcsolatukat csúfolják meg vele. Ha  a pasi csak azért csal hogy hátha igy könnyebben szabadul az is elég szemét megoldás. 

Viszont úgy gondolom ha valakit szeretünk akkor nem nehéz monogámnak vagyis hűségesnek lenni, Én hat és fél évet éltem úgy valakivel hogy sose néztem másra. Ha kapcsolatban vagyok megadom a tiszteletet , nem adok okot féltékenységre és nem teszek olyat amivel a másikat megbántom. Az elején nem árt tisztázni kinél mik a határok mi az elfogadható  viselkedés és másik számára mit takar a megcsalás. Ha egy pár nyílt kapcsolat mellett dönt az ő dolguk minden pár alkossa meg a saját szabályaikat amik szerint a kapcsolat működhet. Nem olyan nehéz ellenállni egy kísértésnek ha arra gondolunk hogy ezzel másiknak mit okozhatunk ha megtesszük és hogy a párunktól mindent megkapunk miért kéne másik? Az izgalomért ? A kalandért megéri feldúlni egy jól működő kapcsolatot???? Egy korábbi posztomban bemásoltam egy interjút egy férfival aki 13 éve hűséges a feleségéhez és még csak nem is esik a nehezére . De sajnos több a rossz tapasztalat. Tudtommal engem még konkrétan nem csaltak meg sejtettem ugyan de konkrét bizonyítékom sose volt rá igy nem éltem át traumaként .Amig nem látom nem fáj alapon nem tudom milyen lehet és nem is akarom megtapasztalni ilyen téren szerencsém van mert mindig igyekszem megadni a másiknak ami módomban tellik. Bár manapság úgy tűnik a pasik nem erre vágynak túl sok nekik nem szoktál már meg a törődést a szeretetet a gondoskodást hanem ők is azt látják  hogy a nők pénzre hajtanak kihasználják a pasikat megcsalják őket igy ha találkoznak egy normális nővel  nem tudnak mit kezdeni vele nem tudják kezelni sok nekik és inkább befejezik a kapcsolatot és visszatérnek az olyan nőkhöz akitől csak rosszat kapnak . Én ezt tapasztalom de nyílván vannak kivételek csak én ezekkel még nem találkoztam! De azt tudom én képes vagyok hűségre akit szeretek ahhoz az vagyok megadom a tiszteletet  .De én se szerethetek meg mindenkit csak azért mert egyedül vagyok nem fogok megalkudni olyan kell aki a számomra is megfelel. De legalább őszinte vagyok és kevés az hogy nagyon rendes ember valahol meg kell hogy fogjon . Természetesen mindenkit meg akarok ismerni hogy legyen egy kiindulási pont .A hűség azonban a legfontosabb szempont. Nem olyan nehéz az  ! Bár van pro és kontra van aki úgy gondolja a hűség elavult szokás és manapság nem feltétlen a hosszú boldog kapcsolat titka ha így módon kisajátítjuk a másikat.

Példának okáért vegyük francia országot. Tudjuk hogy ott gyakorlatilag mindenki szeretőt tart hosszú hosszú évekig és ez teljesen elfogadott. Sőt a házastárs és a szerető olykor ismerik is egymást és elfogadják egymás jelenlétét. Úgy mond kiegészítik egymást . Ott így működhetnek hosszútávú kapcsolatok . De mindenkinek el kell dönteni számára melyik az a forma amelyik elfogadható! 

   Zárószóként úgy gondolom a hűség nem egy érzés hanem egy döntés hogy a másik felé elköteleződünk! 

Hol vannak azok a régi szép idők amikor még csak az volt a gond lemehetek e játszani a  térre milyen mesét nézzek  s csak a leckével kellett foglalkozni. Szép idők voltak azok sok sok baráttal. Akik közül ma már páran családosak. Sokan már révbe értek  de én még valahogy kimaradtam volt egy rossz kísérletem , azt hittem lesz belőle valamit hisz akkor én voltam az első a sorban. 

Most nehezebb az élet manapság komolyabb problémák vannak pl hogy édesapámat ki tudjam emelni a kádból hogy figyeljek a gyógyszereire , hogy nehogy elessen. 

Továbbá ott vannak a többi gondok is pl a munkanélküliség amit sokan nem értenek meg , azt hiszik ránézésre hogy még egy piszkafát se tudok megemelni sok az előítélet. Aztán a sárga csekkek. Nem gondoltam volna hogy a felnőttlét ennyo gonddal jár akkor nem siettettem volna az időt ennek ellenére a kamaszkorom kiélveztem. Szerencsém volt hiszen gimnázium második osztályától komoly párkapcsolatom volt az első barátom akivel 6 és fél évig együtt voltam akit a mai napig imádok mint embert és jó barátok vagyunk még ha nem is beszélünk minden nap. Neki már van családja de nem túl szerencsés. Megható volt mikor előszőr engem hívott fel a kislánya születésekor mindketten könnyeztünk. Örültem a boldogságának!! De felnőttünk és mindketten másfelé akartunk menni. Sose volt harag köztünk és békében váltunk el a legnagyobb szeretetben. 

De manapság nehéz az élet kevés a barát, több a magány és több a csalódás. Ennyi pofon után ami az utolsó másfél évben ért úgy érzem már nem tudom kinyitni a szívem senkinek , egyedül jobb hisz nincsen fájdalom. Néha hatalmába kerít a magány de ez a döntésemnek velejárója. Azzal hogy apámat ápolom próbálok valamit törleszteni abból amit ők adtak nekem. Nincs választásom  elfogadtam hogy ez az életem. Hisz tudom ha egy időre boldog is vagyok csak átmeneti az élet megmutatja milyen az , ízelítőt ad hogy mi az amit hosszú távon nem kaphatok meg majd mindent elvesznek tőlem a hitemmel együtt. Régen nem volt ilyen rossz ,mászkáltam tanultam nevettem ma már ennek nyoma sincs és illúzióim sincsenek mert az élet nem ilyen hanem rohadt nehéz . Nem mindenkinek jön be.

Ma egész nap főztem , de nem bántam hisz imádok főzni. Sajnos szomorúan tapasztalom hogy a mai lányok többsége nem tud és nem is szeret főzni pedig úgy gondolom ez a nők számára alap dolognak kéne lennie. Mint ahogy a pasiknak is be kell tudnia verni egy szöget a falba. Egyik se nagy tudomány. De én kiskorom óta szeretek főzni és tudok is . Nagy részét anyai nagyimtól tanultam mindig figyeltem őt és mai napig sok fogást úgy készítek el ahogy tőle tanultam de anyai ágon több rokon is szakács és a szakmában van. 

Hiszem hogy a pasikhoz a gyomrukon keresztűl vezet az út és eddig mindegyik párom szerette a főztöm. És jobban is szeretek olyannak főzni akit szeretek. Nincs jobb mint gondoskodni a másikról. Mindig odafigyeltem ki mit szeret mit nem szeret mire allergiás . Mindig úgy főztem ahogy az illető izlése mert én nem vagyok válogatós. Ámde szeretek kísérletezni szeretem kipróbálni más nemzetek ételeit főleg az indiai és a japán ételeket  az édes savanyú vagy édes csípős kontrasztokat .De imádom a magyaros konyhát is és mások szerint is eltalálom az ízeket.

A legjobban azonban  szabadban szeretek főzni amikor minden friss és rengeteg a szín a zöldség a gyümölcs. Én szerintem a főzés csupán idő és türelem kérdése  mindenki tud főzni ha megpróbálja és időt szán rá. Engem tökéletesen kikapcsol ahogy a kertészkedés is . Én ebben elég régimódi vagyok hiszem hogy a nőnek ezeknek a tudásoknak a birtokában kell lennie ettől is nő egy nő. A gondoskodás a nő egyik alapvető jelleme és a kapcsolatok egyik pillére. Hisz neki kell gondoskodni a családjáról míg az apa a  pénzkereső egy régimódi család modellben . 

De az se rossz ha egy kapcsolatban mind két fél tud főzni hisz akár egy közös hobbi is lehet és közös program . Akár egy romantikus esténél egy előjáték is lehet. Hisz mint tudjuk vannak olyan ételek amik afrodiziákumként működnek vagyis meghozzák a vágyat. Ilyen a kagyló  a homár , a csokival bevont eper . 

Van hogy az ételt le is fotózom bár nem olyan hozzáértéssel ahogy a tapasztalt gastrobloggerek szoktak .Hanem inkább amatőr szinten . 

Én a magyar konyhában szeretem az erőteljes fűszerezést . A csípős a fokhagyma dominál sok ételemben. Sok mindent főzős műsorokból lesek el hiszen foglalkoznak nagyon sok művészettel. A modern francia konyhát nem kedvelem túlságosan kevés az adag és inkább a szépségről szól és nem az ízekről. De japán konyhát nagyon kedvelem hisz köztudott hogy nagyon precizek és aprólékosak. A szusi szakácsok több tizévet tanulnak mire kitanulják azonban sokszor évekig csak rízst moshatnak  mire eljutnak a tekerésig. De csodálatos munkáik vannak. 

Az olaszok is nagy művészek. Az ő specialitásuk a frissesség és a mediterrán alapanyagok a hosszú és aprólékos érlelésű hősok a friss fűszernövények és a tészták. A tésztákat ők maguk gyúrják közvetlen a főzés előtt .nem mindig szárítják ki ahogy mi. A legfőbb ételük amit ismerünk az a pizza , a bolognai spagetti a canelloni és több féle töltöt tészták. Illetve rengeteg tengeri hal amit kizárólag friss fűszernövénnyel tálalnak. Híresek továbbá a boraik és a sonkáik is . 

A keleti ételekhez visszatérnék. Nem igaz hogy kutyákat esznek többségében ahogy az se hogy az olaszok pedig macskát ezek tévhitek. A keleti kulturának nagyon jó konyhája van.És főleg egészséges is hiszen az ottani élettartam több mint bármelyik országban. Friss nyers halakat esznek főtt rízst és rengeteg vitamindús zöldséget. Nagyon adnak arra hogy mit esznek és mennyit .Emellett persze ott van az édes -csípős és az édes savanyú hatás is ami különlegessé teszi az ízeket. 

Az indiaiak kíméletlenül fűszeresen főznek , legfőbb fűszereik a curry, kurkuma , kardamon .illetve több keverék pl a gara masala. Szeretek a különleges húsokat mint az ürü a bárány  a juh . 

Ugyan dícsérik az angol konyhát én azonban nem szeretem  én próbáltam de íztelen nem ismerik a sót és a borsot és a paprikát se. Nincs különleges ízük .Ugyanez a bajom az ír és az amerikai konyhával  íztelen kevésbé fűszeres bár tudom ez izlés kérdése. 

De a legjobb konyha amit imádok az a magyar konyha hisz itt használjuk a legtöbb féle ízesítést a fokhagymát a vörös hagymát , a csípős zöld paprikát a piros fűszerőrleményt borsot köményt. Rengeteg féle fűszert használunk  intenziven és kissé azonban zsírosan. Bár én híve vagyok a salátáknak és az egészséges étrendnek azonban nem tudok ellenállni egy jó  pörkölttnek vagy házi kolbásznak.

sokan mondják dolgozzak szakácsként de inkább megtartom jó hobbinak ami megnyugtat mintsem nagyüzemi termelésre cseréljem ahol esetleg kiveszik az a szenvedély ami a konyhaművészet iránt él. 

Két része van az embereknek egyik hisz a természetfeletti erőkben míg a másik nem. Úgy gondolom vannak felsőbb erők amik felelnek az egyensúly megtartásáért ami szerint kell a jó és kell a rossz kellenek angyalok kellenek démonok. A halál éppúgy természetes velejárója az életnek mint a születés. Kell a halál hogy éljünk hogy egy végzetet beteljesítsünk. úgy gondolom az újjászületés egy másik testben is lehetséges. Hiszem hogy több életsík lehetséges . Ez a természetes körforgás. Úgy gondolom ennek értelme is van. Sokszor hallottam érdekes történeteket erről. Hiszem van egy köztes lét ahol átgondoljuk az előző életünket ettől függően lépünk tovább vagy térünk vissza valamilyen formában hogy a hibákat kijavitsuk vagy segitsünk másikon. Ezért lehetnek őrangyalok. Hiszem ha meghalunk továbblépünk egy másik síkba ahol rég meghalt szeretteink lelke vár minket .Hiszem hogy a jó és a rossz örökös harcban áll egymással és néha az egyik dominánsabb mint a másik. Ennek nagyon jó példája és ami megmutatja a bűbájos boszorkányok c sorozat. Ahol nem feltétlen a boszorkányság a lényeg (amiről később irok) hanem a lét . Hogy van halál amit nem tudunk kicselezni és ha lejár az idő menni kell. Akár tetszik akár nem .A sorozatban a halált a jó és a rossz között ábrázolják. Afféle elkerülhetetlen és szükséges azért hogy fennmaradjon a kozmikus rend. A régi időkből is maradtak fent írásos emlékek hogy léteznek démonok és angyalok. Erről szó a da-vinchi kód is vagy az angyalok és démonok. Szerintem mindegyiknek van alapja. Logikusnak is tűnik hisz  az egyensúlyhoz kell jó és kell rossz is . Akkor van baj ha a mérleg a rossz felé húz . Hiszem hogy vannak felső erők amiket nem látunk és hiszek abban hogy a halál után is van élet de más dimenzióba ami nem feltétlenül kézzelfogható. 

Mikor szeretett nagyanyám meghalt , történt egy nagyon furcsa dolog. Megéreztem pedig nem jött se telefon se más értesítés. Egy fura érzés mintha a viz alatt lebegnék és olyan volt mintha valaki fogta volna a vállam. Éreztem de nem láttam nem volt megfogható de minden sejtemben éreztem hogy eljött elköszönni. Azt is éreztem amikor elment. Egyfajta könnyű érzés fogott el egy hihetetlen béke érzés és nyugalom szállt meg amit sose éreztem. Mikor hazamentem már tudtam hogy mama elment. Nem éreztem fájdalmat mert éreztem hogy jó helyre megy ahol várják a többi rég elment szerettei és mindig velünk lesz akkor is ha nem látjuk őt minden nap. Azóta se félek a haláltól. HA valakinek eljön az ideje akkor nem a halálát kell ünnepelni hanem az életét . Hogy itt volt velünk élt szeretett és létezett hogy örömet okozott másnak a létével. Sose bánkódtam ha valaki meghalt akkor se ha hirtelen. A halált nem lehet kicselezni. A rák nem azért van hogy meghaljunk hanem egy próbatétel. HA sikerül és még nincs itt az időnk de meg kell tanulnunk valamit túléljük h a elérkezett az idő akkor nincs tovább. 

De a halál az élet része és nem szabad tőle félnünk. De élj úgy hogy érdemes legyen végignézni azt a bizonyos filmet! 

Megint egy borzasztó napon vagyok túl. Amikor azt hinné az ember hogy idővel jobb lesz enyhül a fájdalom nálam inkább idővel egyre rosszabb. Egyre  rosszabb a hiány és egyre jobban felidéződik minden, A mondatok az ígéretek előtörnek az emlékezetemből. Iszonyatosan fájdalmas érzés hogy ezekből nem lett semmi és minden hazugság volt. Mikor azt mondta nem adna másnak hogy én kellek csak nekem hogy velem akar élni . És persze hogy szeret engem. Igen ésszel tudom .Tudok mindent hogy kétszer összetörte a szívemet hogy lelkileg agyongyötört hogy hazudott és végül elhagyott. Elvett tőlem mindent. De a szív az más , az mér remél,hátha visszaforgathatja az időt vagy változik valami vagy mint  tündérmesékben a herceg rájön hogy mégis ő volt az igazi  és küzd értem. De nem fog megtörténni és el kell fogadnom  hogy soha többet nem fogom látni. De az egészben a legrosszabb hogy ő nem tudja mi megy végbe bennem hogy hogy érzek hogy mi van velem és nekem ez mennyire rossz. Nem érdekli már rég elfelejtett engem nem úgy mint én őt hogy mindennap az arca van előttem , hogy reggel nyúlok utána de már nincs mellettem hogy éjjel nem hálóz be ahogy szokott.Nem jelentkezik már be este és nem ír szép üzeneteket emailbe. Talán már összeszedett mást. De ezeket nem tudom mert eldöntöttem hogy nem akarok róla tudni. Még ha a memóriámból törlődne is minden a szívem mindig emlékezni fog rá. Iszonyatosan nehéz felfogni ezeket és egyáltalán a figyelmemet elterelni róla sokszor nem is megy. Mindig az jár  fejemben mi lett volna  ha.... és ott a sok ha . És miért velem  tette ezt és miért tette?? Hisz annyira csodálatosan kezdődött és tudom igen ezt már annyiszor leírtam de sose lesz rá válasz. Sajnálom hogy nem ismert igazából. Így nem is tudott meg szeretni. De ez már őt nem érdekli már azt se tudja ki voltam. Igaz már én se tudom ki vagyok. Azt tudom iszonyatosan fáj és egyre jobban nem hogy enyhülne inkább rosszabb. DE tudom igen soha többet nem látom őt már csak álmaimban. Nincs rosszabb a viszonzatlan szerelemnél . Még rosszabb ha vannak közös szép emlékek gyönyörű órák amikor még minden szép volt és azt hittem hogy sokáig együtt boldogok leszünk. Nagyon hiányzik bár tudná . De nem tudja és nem is érdekelné. Számára én csak futó kaland voltam akit eldobott.