Említhetnénk itt pearl harbort vagy más romantikus háborús filmet . Nekem Danielle Steel műveiből készült háborús történetek a legszebbek. 

Milyen lehetett amikor szeretett férfiúnk elment a háborúba  hisz nem tudhatjuk látjuk e még mikor ölik meg mikor zsákolják haza és gyakran csak egy dögcédula maradt egy régi szerelem után. Nincsenek hétköznapok csak ünnepek izgalom félelem minden egyes nap hogy vajon életbe van és vajon hazatér e. Van hogy két ember háború közepette szeret egymásba tüzérségi lövegek között és minden percet kihasználnak hogy együtt legyenek. Ilyenkor nem létezik múlt  jövő csak a jelen hisz az a biztos semmi más. Amikor a katonák a lövészárkokban fáznak és egyedül az tartja bennük a lelket hogy valaki várja őket haza. Egy lány egy menyasszony egy feleség vagy gyerekek is. Sok szép levél íródott ekkora amivel a katonákban tartották a lelket és sokszor annyira meggyűrödött a sok olvasástól és a természet viszontagságaitól hogy szinte olvashatatlanná vált. 

Sok katona önként vonult be főleg amikor Pearl Harbort megtámadták úgy érezték hogy férfiatlan lenne otthon meghúzódni hisz a hazájukról a családjukról volt szó és sokan izgatottak is voltak hogy igazi férfiként harcolhattak. Valaki hazatért valaki csak fél lábbal de valaki sose tért haza. Ezekben az emberekben rengeteg bátorság volt ismeretlen fiúkat mentettek meg saját életük árán de ott bajtársak voltak .Ott megszűnt minden korlát és a fiúk mindent elmondtak bajtársuknak amit rövid idő alatt tudni lehet róluk hogy személyük ne menjen feledésbe megmutatták feleségük fényképeit meséltek a lövészárkokban hogy egyrészt múljon az idő  és mert hogy minél többet elmondjanak magukról életükről szerelmeikről. Van hogy egy nő lelkében örökké megmarad egy szeretett katona képe egy egyenruhás hősé aki elment harcolni és volt aki éveket várt a szerelmére hogy visszatérjen a háborúból. Ezt nevezem igazi férfinak és igazi szerelemnek . 

Pearl Harbor nem a kedvenc filmem de ennek ellenére hűen bemutatja amit megpróbáltam szavakkal leírni ami elég nehéz hisz szó nincs arra amit azok az emberek abban az időkben átéltek. Akkor nem volt veszekedés se sárga csekk semmi csak a jelen pár óra  és csak a szerelem számított  ez adott erőt a következő időkre a túléléshez. Most ennyi jutott eszembe erről de még biztos írni fogok hisz a háborúban elesett katonáknál bátrabb embereket nem tudok. A mai fiatalok nem mennének maguktól nem éreznének izgalmat egy igazi háború láttán és inkább kihúznák magukat hogy ne kelljen tennie semmit hazájukért és szeretteikért még akkor se ha az országot támadják. Bízom benne minél több szerződéses katona lesz aki a hazánkért harcol. Minden tiszteletem az övéké.