Ugyanúgy ahogy mostanában a szombatot nem szeretem a vasárnap se a kedvencem. Persze előjött sok emlék szokás szerint de már meg se próbálom terelni mert ne megy inkább sztoikusan elviselem mig elmúlik ez az érzés.

Tegnap nekiduráltam magam hogy végre kimozdulok kieresztem a gőzt felöltöztem barátnőm kicsinosított kaptam rucit is , de mivel tudtam hogy csak úgy nem fogok tudni felengedni igy kicsit ittam a kedvenc boromból s mikor a barátnőm elment gondoltam kicsit ledőlök merítek erőt addigra már jol éreztem magam persze az lett a vége hogy reggel ébredtem szóval jó kis buli volt annyira hogy el se jutottam odáig.

Mivel ma sok teendőm nem volt és meleg is volt itthon próbáltam olvasni, de inkább csak merengtem hogy mennyire hiányzik hogy valaki legyen mellettem és a félelmek hogy soha többé nem fognak megcsókolni se virágot hozni se azt mondani hogy szeretnek se a többit amit az ember a romantika címszó alatt talál. Igazából azért nem hiányoztak ezek mert ehhez kapcsolat kell és félek arra nem állok készen és lehet soha többet már túlságosan parázok egy újabb pofontól. Hogy valakit közel engedjek magamhoz hogy megszeressem megtegyek mindent szokás szerint és persze megint pofára essek. Még egy ilyenre nem vagyok képes .Ennek ellenére néha belémhasít a hiány de jobb igy mint megint megsérülni.