Egy szerelem tragédiája
1
E tragikus eset amit most elmondok,
egy nagy szerelem végére tett pontot.
Talán féltékenységből lett ez a nagy hiba,
melyből lett ez a tragédia.
2.
Szép tavaszi estén, hol csendes a táj,
szerelmi tusában égett egy ifjú pár.
Halkan sugdolóztak, némán csókolóztak
boldogság havában vígan lubickoltak.
3.
Ám az idő múlt s a tavaszt nyár követte,a
nyarat pedig az ősz hűvös szele.
Szerelmük mámora tetőpontra hágott,
őrjöngtek egymásért és szőttek sok szép álmot.
4.
Egy nap aztán vitatkozni kezdtek, a vita
hevében sok sértő szót ejtettek.
Végül megölelte a fiú a lányt ,majd
elébe borult és kérte bocsánatát.
5.
Könnyes szemmel mondta, kicsi kis szerelmem,
csak most az egyszer bocsáss meg nekem .
Imádlak , szeretlek, ne haragudj rám!
E szörnyű vétkem szívből bánom igazán!
6.
Csúnya sértő kacaj volt rá a felelet.
Tűnj a szemem elől nem kellessz már nekem!
Tudd meg nem szeretlek buta kis hiú,
gyűllöllek megvetlek átkozott fiú!
7.
Mint a villám amikor lesújt a földre,
oly erővel hatott e felelet a szívre.
Felállt, szólni akart de elcsuklott a hangja,
döbbenetes szemmel nézett a lányra.
8.
Lehajtott fejjel elindult az úton,
szívébe nyilalt a sajgó fájdalom,
Egyre csak egy dolog volt az emlékezetében,
elküldött nem szeret, mit ér így az élet.
9.
Otthonába érve leroskadt az ágyra,
megdermedve gondolt a régi boldogságra.
Tudta hogy vége, nem jön többé vissza ,
utolsó levelét eképp fogalmazta.
10.
Unom az életem,így tovább nem bírom ,
inkább a csúf halált , mintsem a zord magányt
választom.
Tudom hogy vétettem, de nagyon megbántam
mindenre gondoltam sajnos ezt nem vártam.
11.
Utolsó percben ezért azt kívánom,
legyél te boldog ezen a világon!
Jusson eszedbe ha én már nem leszek,
emlékezzél vissza hogy mennyire szerettelek!
12.
Ravatalom hoz ne merj közel jönni,
utolsó utam nélküled kell megtenni.
Megszólalnak a harangok ezen a napon,
gondolj majd rám , de könnyed ne hulljon!
13.
Temessenek engem a temető sarkába,
temető sarkának legkisebb zúgába,
ne találjon rám senki se utána.
Ha majd később bántana a dolog,
ha majd úgy érzed többé nem lehetsz boldog,
gyere majd be a zúg temetőbe,
zúg temetőnek legkisebb szélébe.
14.
Ott leszek én már egy sírhalom alatt,
alszom én már akkor az örök álmomat.
Borulj a siromra és rám emlékezzél,
emlékezz arra akit nagyon szerettél.
15.
Eképp fejezte be a fiú a levelét,
melyre a neve helyett egy könnycsepp esett.
Könnyebb meghalni mint örökké szeretni,
nem tudnálak téged sohasem feledni.
16.
Ezután csendesen elhagyta otthonát,
magába zárkózva ment tovább.
Nem szólt senkinek kivel találkozott.
Lassan felmászott egy szikla tetejére,
utolsó pillantást vetett a környékre.
17.
Hiába várták nem tért többé haza,
Barátai mentek hogy őt megkeressék.
Hűvös őszi reggel rátaláltak végre,
megdermedve feküdt egy szikla tövébe.
18.
Egyik zsebében egy levelet találtak,
mely meg volt címezve egy barna lánynak.
Olvashatatlan volt hisz a vértől elázott,
csak a címzett értette e pár sort.
19.
Nagy fájdalom közt őt eltemették.
sírtak a szülei hisz úgy szerették.
Volt még valaki , akit nem vettek észre,
temető kapujában talpig feketében.
20.
Azt hogy ő mit érzett a rövid idő alatt,
gyötrődött a lelke, a szíve majd meghasadt.
Csak állt némán a távolba meredve,
talán várta őt kit úgy szeretett.
21.
Ne várd őt kislány, nem jön többé vissza,
nem ölel magához, nem csókol már.
szerelmes szavakat nem suttog többé füledbe,
s nem mondja szeretlek szép barna kedvesem!
22.
Eképp álmodozott , búsan egymagában,majd
lassú léptekkel eltűnt a homályban .
Sötét este lett mire hazatért
szülei vacsorázni hivták de ő semmit sem kért.
Halál sápadt az arca jéghideg,
édesanyja mondta szólalj meg kislányom
ellökte magától és a szobájába borult.
23.
Csendes falak közt hol nem látta senki,
bánatos szeméből könnyek fakadtak ki.
Később mikor minden elcsendesedett
lassan óvatosan zajtalanul elment.
24.
Temetőhöz érve lelassultak léptei,
hívta őt valaki úgy rémlett neki.
Bent a sírok közt hevesen vert a szíve
csendes tekintettel a zúg sarkot kereste.
25.
Körülötte a fák csengtek-bongtak
megállás nélkül valamit súgtak.
És akkor a mélyből megszólalt valaki,
a halk suttogásból szavak szűrődtek ki.
Meghalt a szeretőd , miattad ezt tette!
Megcsaltad a szívét és ő belehalt ebbe.
Szeretett ő téged és te elküldted a halálba
nyugszik már a földben nagy szomorúságban.
26.
Az éj leple alatt valaki zokog,
siratja a fiút aki már rég halott.
Késő bánat ő maga is tudja
de a szerelem gyötri s kínozza.
27.
Megzörrentek a fák kint a temetőben
ismét szólt valaki halkan remegően .
Sirj csak sirj zokogjon a lelked,
neki is fájt akkor de te kinevetted!!
28.
A szellő elsuhan csend borul a tájra
hangos zokogással borult a fejfára.
Végső bánatában egy tört rántott elő,
teljes markolatig a szívébe mártja ő.
Felserken a vére, sírhalomrar zuhan,
beleremeg a teste a lelke elsuhan .
Elcsendesült minden a temető néma,
csak egy halott kislány van a sírva borulva.
29.
Másnap édesanyja bement a szobába
bevetett ágyát üresen találta
amint a nyitott ablakra nézett,
mindent megértve esett le.
Ekkor kopogott a temető őre,
benyitott hozzájuk és szomorúan ült le
Halk szavakkal mondta: lányotok nem él már
szerelme sirhalmán fekszik és szivében egy tőr áll.
30.
Pillanatnyi csendet zokogás követte.
a zokogó házaspár sirva egymást átölelte.
Közben a halottat behozták a házba lefektették
a kihült hófehér ágyára.
31.
Csodálatos arcán halvány mosoly látszott,
fátyolos szeméből boldogság sugárzott.
E boldog sugár már nem az élet fénye,
hanem a zord halál utolsó fényképe.
32.
Megkondultak a harangok , vitték a hirt messze,
temetés lesz zúgva ezt jelezte.
Fekete koporsót fekete ruhában
barátnői vitték utolsó útjára.
33.
Leeresztették a sir fenekére
oda, ahová levelében kérte.
Szerelme mellé került koporsója
így tért végül ő is nyugalomra!