Két része van az embereknek egyik hisz a természetfeletti erőkben míg a másik nem. Úgy gondolom vannak felsőbb erők amik felelnek az egyensúly megtartásáért ami szerint kell a jó és kell a rossz kellenek angyalok kellenek démonok. A halál éppúgy természetes velejárója az életnek mint a születés. Kell a halál hogy éljünk hogy egy végzetet beteljesítsünk. úgy gondolom az újjászületés egy másik testben is lehetséges. Hiszem hogy több életsík lehetséges . Ez a természetes körforgás. Úgy gondolom ennek értelme is van. Sokszor hallottam érdekes történeteket erről. Hiszem van egy köztes lét ahol átgondoljuk az előző életünket ettől függően lépünk tovább vagy térünk vissza valamilyen formában hogy a hibákat kijavitsuk vagy segitsünk másikon. Ezért lehetnek őrangyalok. Hiszem ha meghalunk továbblépünk egy másik síkba ahol rég meghalt szeretteink lelke vár minket .Hiszem hogy a jó és a rossz örökös harcban áll egymással és néha az egyik dominánsabb mint a másik. Ennek nagyon jó példája és ami megmutatja a bűbájos boszorkányok c sorozat. Ahol nem feltétlen a boszorkányság a lényeg (amiről később irok) hanem a lét . Hogy van halál amit nem tudunk kicselezni és ha lejár az idő menni kell. Akár tetszik akár nem .A sorozatban a halált a jó és a rossz között ábrázolják. Afféle elkerülhetetlen és szükséges azért hogy fennmaradjon a kozmikus rend. A régi időkből is maradtak fent írásos emlékek hogy léteznek démonok és angyalok. Erről szó a da-vinchi kód is vagy az angyalok és démonok. Szerintem mindegyiknek van alapja. Logikusnak is tűnik hisz  az egyensúlyhoz kell jó és kell rossz is . Akkor van baj ha a mérleg a rossz felé húz . Hiszem hogy vannak felső erők amiket nem látunk és hiszek abban hogy a halál után is van élet de más dimenzióba ami nem feltétlenül kézzelfogható. 

Mikor szeretett nagyanyám meghalt , történt egy nagyon furcsa dolog. Megéreztem pedig nem jött se telefon se más értesítés. Egy fura érzés mintha a viz alatt lebegnék és olyan volt mintha valaki fogta volna a vállam. Éreztem de nem láttam nem volt megfogható de minden sejtemben éreztem hogy eljött elköszönni. Azt is éreztem amikor elment. Egyfajta könnyű érzés fogott el egy hihetetlen béke érzés és nyugalom szállt meg amit sose éreztem. Mikor hazamentem már tudtam hogy mama elment. Nem éreztem fájdalmat mert éreztem hogy jó helyre megy ahol várják a többi rég elment szerettei és mindig velünk lesz akkor is ha nem látjuk őt minden nap. Azóta se félek a haláltól. HA valakinek eljön az ideje akkor nem a halálát kell ünnepelni hanem az életét . Hogy itt volt velünk élt szeretett és létezett hogy örömet okozott másnak a létével. Sose bánkódtam ha valaki meghalt akkor se ha hirtelen. A halált nem lehet kicselezni. A rák nem azért van hogy meghaljunk hanem egy próbatétel. HA sikerül és még nincs itt az időnk de meg kell tanulnunk valamit túléljük h a elérkezett az idő akkor nincs tovább. 

De a halál az élet része és nem szabad tőle félnünk. De élj úgy hogy érdemes legyen végignézni azt a bizonyos filmet!