Elmúlt már a régi szerelem
Fájó érzés régen ismerem
Mert a bánat mindig hazavár
Mégsem kell már többé soha már
Húzzad cigány sírjon fel a hegedűn a húr
Szombat este úgy érezzem én vagyok az úr
Játsszad azt, hogy szép az élet nincsen bánatom
Az égre festett délibábot már nem siratom
Elmentél, amit már nagyon bánok
és a szívemben most már nagy űr tátong
Jó volt veled, de már csak álom
Szívemtől már csak az elmúlást várom
Szeretlek én, amíg csak élek
Lelkemből, mindent kizenélek
Sírjon kezemben fel a hegedűm
Itt maradtam nélküled egyedül
Ha mégegyszer fognád a kezem
Elmondanám mi történt velem
Elsuttognám halkan csendesen
Nem felejtlek többé már sosem
Talán ez az egyetlen zene ami az igazi érzéseimet kifejezi. Nem tudom hogy ő olvassa e sorokat vagy bármelyiket is elolvasta. Nem tudom tudja e hogy nekem mennyire fáj ami történt hisz én maradtam egyedül
nekem okoztak fájdalmat ami a mai napig kegyetlenül éget és nem hagy soha el. A fájdalom az igazi ami minden nap elkísér. Nem tudom mit érez és érdekli az mit okozott .Továbbá azt se hogy ennek mi a következménye . Hogy én még mindig szeretem hisz egy szerelmet nem lehet se kioltani egyik napról a másikra elfelejteni meg soha nem lehet. Ezek után félek mert a hiiány még mindig hozzá fű még mindig minden nap rá gondolok.
Egyedüli dolog ami megvígasztal az a zene. Bekapcsolom engedem az emlékeimet felidézni ilyenkor engedem hogy átjárjon fájdalom és csak ilyenkor engedem magam emlékeztetni rá hogy gondoljak rá. Talán egyszer az életbe el fog múlni vagy legalább enyhülni de most nagyon fáj. Tudni hogy már nem szeret már nem becézget nem jön hozzám és nem lesz a közös életünkből semmi. Ezt a fajta fájdalmat nem értheti senki. Nyomják a sablon szövekeikett hogy felejtsem el nem érdemelt meg lépjek tovább majd megjön az igazi. De mi van ha ő volt az mi van ha óriásit tévedett??? Miért kellett ez a négy hónap ha csak fájdalmat okozott olyat amit még sose éreztem igazán. Nekem ő sokkal többet jelentett mint bárki gondolná akár ő . Félek soha az életben nem látom csak az emlékeimben marad meg a mosolya a tekintete az első csók az első tekintet és az első éjszaka karácsonykor . Minden annyira szép volt és ezt nehéz elfelejteni. Annyira egy hullámhosszon voltunk annyi volt a közös vonás sose fogom megérteni mi történt. De amit tett nagyon fájt és ez kihat a hátralévő életemben.
naponta csalódok emberekbe mindig bebizonyosodik hogy a pasikat csak az ösztön vezérli a vadászösztön megbántják az embereket hamis reményeket ébresztenek hazudnak megcsalnak. Nem kell ez nekem és talán már nem is leszek képes mást szeretni. De hogy teljesen őszinte legyek nem tudom akarnék e mást rajta kívűl. Talán a azívem mélyén mélyen várom hogy rájöjjön mekkorát tévedett amikor elhagyott . Hogy senki se szerette úgy ahogy én. Akkor ez nem kellett neki de amikor majd páran átverik elhagyják majd átgondolja mit is vesztett velem mit tett amikor elhagyott és mekkora fájdalmat okozott. Tudom eddig ő bántott meg a legjobban mégis még szeretem mert ez nem múlik el egyik napról a másikra talán majd egyszer. Ő volt a hercegem amikor megláttam odavoltam érte és ez később erősödött főleg mikor elhittem hogy kölcsönös ez a szerelem pedig sose volt az csak ámított. Vagy magát ámította. Nagyon nagyon hiányzik nem tudom tudja e hogy érdekli de nyílván már valami plazapicsa oldalán díszeleg és követi mint egy hülye kis pincsikutya és költi rá a pénzét ami nekem sose kellett .Nekem csak a azíve kellett volna és hogy szeresen hogy vele élhessek hogy legyenek közös élményeink. De ez már örökké csak álom marad és lehet más nekem nem jut csak a régi álmaim ....
