Régen diákkoromban szerettem volna komolyabb lenni többet tanulni és az életre készülni.

Mégis sok minden nem sikerült , akkor nem tudtam mi szeretnék lenni pedig úgy könnyebb lett volna.

Ha nem hagyom magam ketrecbe zárva és felkészültem volna az életre vagy arra a hivatásra amit akartam volna.

De akkor nem voltak ilyen céljaim csak hogy befejezzem az iskolát . Nem néztem a jövőbe nem tudtam mi akartam lenni igy aztán különösebben nem is figyeltem oda. A másik az önállóság ami nem jött össze anno. Az unokatestvéreimnek ez jobban sikerült és talán ha nekem is lett volna  testvérem sokkal jobb lett volna nem rám irányult volna minden figyelem és talán önállóbb lehetettem volna.  Sok tanulással diákmunkával  amiből szerezhettem volna kis pénzt de mivel mindent alám raktak erre nem volt esélyem sajnos. 

Ha egyszer az életben lesz gyerekem meglesznek az elveim. Én az életre fogom nevelni őket hogy fokozatosan megtanulják az önállóságot hogy felelősséget vállaljanak a saját tetteikért hogy érezzék mit jelent a pénz , Imádni szeretni fogom őket de nem lesznek elkényeztetve és nem kapnak meg bármit ami eszükbe jut .Okultam a saját életemből , és nem akarom hogy olyan életképtelen legyen mint én .Szeretném ha mindent megtanulna ami az élethez kell. Nem fogom ketrecbe zárni hagyom hogy ésszel de próbálgassa a szárnyait tanulja meg mit jelent ellátni önmagát de persze ésszel és fokozatosan. Szeretném ha tisztában lenne hogy egy kis játékért mennyit kell dolgozni. Nem vagyok amellett hogy a gyerek bármi hülyeséget meglát azt meg kell neki venni. Sajnos ilyet látok a környezetemben és nem tudom meggyőzni hogy ez nem jó mert sajnos a gyereken is láttszik hogy iszonyatosan hisztis és ha valamit nem kap meg üvölt. Pontosan tudom milyen szülő szeretnék lenni de vagy összejön vagy nem.