Szárnyak

vajon életed felén aggaszt e  elmúlás

hogy lelked eltűnik a messzeségbe

félsz hogy nem tudod lesznek e szárnyaid

vajon lelked szárnyal e majd tested lomha árnya felett.

Nem félek mert majd szárnyam suhan fel a fény 

felé ahol rég elrepült lelkem fogadnak határtalan  

szeretettel  és  kézenfogva visznek  fény felé

tiszta szivvel megszabadulva régi élet fájó terheitől

s majd az élet fája felé közelegve látva a szüntelen boldogságot

millió millió kicsi szárnnyal együtt folyton  a fényben táncolva

Majd boldogan lenézve mosolygok súgva a lentmaradtaknak

nézzétek anya ez a menyország és olyan csodás mint hittem

anya ez menyország nncs vég csak új kezdet

és az örök korforgásban  a tiszta lelkű menyben az angyalok körbezárnak

tárt karukkal telve csendes hangtalan békével utadra engednek.

Az új kezdet mindig egy vég után jön ami része minden körforgásnak

és majd csendben békét lelve üzenem  ne félj nem veszel el

lelked majd szárnnyal táncol fel az égig a fénybe ahol rég eltemetett 

szeretteid várnak  és  lelkeid terhétől megtisztulva énekled 

anya van menyország oly szép mit álmodtam  és tisztább mint bármelyik viz a 

patakban szebb színe van mint bármely pillangónak és békésebb bármely zenénél.

 Az élet fája felé közeledve megpihensz és lelked tovább szárnyal és mindig 

látható lesz egy apró dallamban egy csodás naplemnetében vagy egy repülő pillangóban.

Nem félek majd lelkem csendben elköszön és felfelé néz és némán elrepül  az örök korforgásba.

Lelke sose vész el mindig megmarad minden rezdülésben hangban képben. Nem félek mert  a vég a kezdet 

az elmúlás egy új születés a test lomha leveti súlyait a lélek újjászületik és tovaszáll  egy  pillanattal .