Ez most afféle panaszkodós blog lesz. Már nem sok emberre számíthatok összesen kettőre apámra aki szegény beteg meg páromra . mostanában mindenki arcul csap  csalódnom kell mindenkiben. Anyám úgy bánik velem mint egy cseléddel vagy mint egy nyavalyás iskolással. Minden pénzt magával ráncigál. Ha nekünk meg kell valami akkor meg filléreskedik. Éjjel nappal megy valamerre de hogy merre nem tudni mert szabit nem kap van hogy reggel elmegy de ez a papíron nem látszik és a pénzen se nekünk egy fillért nem hagy itthon. Olyan ez mintha fogyatékosok lennénk. Imádkoznom koldulnom kell pár forintért. Megy bálba  de nem fogom odaadni a felsőmet vegyen magának.   A "barátaim " sorra hagynak faképnél mert minden  más fontosabb pedig egy évben és csak egyszer van 30. születésnapom de megint majdnem  egyedül leszek kivéve drága páromat akinél jobbat nem találok. De nem is baj hiszen már megszoktam.- Minap legjobb barátom mondta le hogy lejön  pedig megígérte a pénz miatt . Érdekes módon olyan kifogással amin  csodálkoztam . De nem számit a születésnapom se számit. És most még rokkant s vagyok nem tudok menni sehová se . Elegem van nagyon de komolyan.