Az élet nehéz és ha az ember egyedül van és magányos még nehezebb hisz nincs akire igazán támaszkodhatna aki kihúzná a gondok mellől és elterelné a figyelmét. És ha  ilyen nehéz élethelyzetbe jön valaki aki megváltoztatja az életed aki fényt hoz a sötétségbe és kiemel onnan mint egy becses gyémántot s úgy is bánik veled elgondolkodsz hogy igen meg kéne tartani  mert ritka az ilyen. Az embernek néha eléggé pici az önbizalma de van akinek még kisebb mert embertelen sok pofon érte és ettől lement az önbizalma. Most hogy építgetik és mindent megkap ami jó elgondolkodik az ember azon hogy ez mind szép és jó de vajon meddig fog tartani meddig érdeklődnek iránta és meddig lesz értékes és érdekes hogy mellette is maradjanak. Hisz az embernek néha vannak rossz napjai amikor nem tud vicces lenni tündökölni sziporkázni és van amikor csak elvan és unalmas vajon ezt a másik hogy fogja tolerálni és nem e fogja megunni hamar és más érdekes után nézni. Nehéz bizni a jóban és abban hogy a  jó sokáig kitart. De jó lenne ha végre  tartós hosszú lenne akivel végre lehetne tervezni hiszen repül az idő hamar elszállnak az évek és jó lenne alkotni valami maradandót értéket továbbadni. Mostanában folyton azon gondolkodok mit tehetném azzal együtt hogy ismerem magam és tudom milyen unalmas vagyok néha hogy ezt a ritka  embert megtartsam és kitartson mellettem! Próbálom átadni  a szeretetemet a gondoskodásomat azzal együtt  hogy még óvatos vagyok de igyekszem mindent megadni azért a sok jóért cserébe amit ilyen rövid idő alatt is kaptam. Hitet reményt szeretetet szerelmet  barátságot és önbizalmat!