Párommal elhatároztuk hogy hétvégén bejárjuk a velencei -hegységet és megnézzük az ingóköveket és az aniko forrást. Jó hosszú túrának ígérkezett sejtettem hogy nem lesz egyszerű azt is hogy lesznek lejtők emelkedők. De azért készültem rá aznap mégis valamiért fáradtan kezdtem és nehézkesen indult a tekerés-. Az elején még nem volt nehéz sik terepen de éreztem hamar fáradok.Legelőszőr a bella .tóhoz mentünk fel ahol pont volt egy fehér paripa mondtam is páromnak ott a pacim le is lett fotózva. Amig fel nem mentünk az első kövekhez nem is volt gond ott szépen letáboroztunk egy időre mert találtunk kiépített tűzrakó helyet. Klasszul megebédeltünk mert előző nap készitetttem pácban sasliknak valót. A tüzet is aránylag hamar sikerült meggyújtani. Az idő tökéletes volt se túl meleg se túl hideg azt nagyon kifogtuk. Utána felkerekedtünk a nagy ingókövekhez ami már kicsit nehezebb volt ugyanis a terep hol homokos hol köves volt igy könnyen meg lehetett csúszni nekem meg nem volt véddősisakom igy inkább toltam. Párom elején kicsit kinevetett mikor toltam de hát ő már profi -. De utána már ő se nevetett mert néhol neki is le kellet szállnia. sajnos kiderült az én tériszonyom kicsit erősebb mint gondoltam. Lementünk az oroszlán sziklákhoz ami nagyon szép az erdő közepén van eldugva. Ott már voltak gyerekek akik mindenféle félelem nélkül ugráltak a köveken hiába volt alatta hatalmas szakadék.én sajnos eléggé töketlen voltam hozzá hogy felmásszak oda mérges is voltam magamra. amiért ennyire gyáva vagyok. Persze párom simán felugrált a legtetejére hát tipikus oroszlán nem egy szivbajos fajta bár engem a szivroham kerülgetett nehogy megcsússzon mert akkor hogy állok az anyja elé.Én az ilyen helyektől sajnos félek nem merek rájuk felmenni mert nem érzem hogy nekem ez menne. Pedig elvártam volna magamtól. De nem ment sajnos .Hát páromon picit láttam hogy csalódott gondolom azt hitte bátrabb csaja van de hát ez van. Aztán utána jött a neheze lejtők emelkedők egyenletlen talaj vagy tolnom kellett felfelé ahol nem tudtam tekerni és általában ott nem tudtam vagy pedig a bringát tartani nehogy meginduljon .A végére teljesen kimerültem de volt egy lejtő amin párom is csak fáélig mert lemenni bringával mert veszélyes volt nagyot lehetett volna esni. De mire nagy nehezen elértünk az anikohoz már alig láttam sírni tudtam volna annyira mérges voltam magamra. A legnagyobb csalódást én okoztam magamnak azzal hogy nem birtam olyan jól mint szerettem volna. Azzal tisztában voltam hogy nem lesz sétagalopp de hogy ennyire nehezen birom majd azt nem tudtam. És rossz hogy láttam a páromon hogy ő is többet várt volna tőlem igy neki is csalódást okoztam. Ezt a túrát voltaképp neki találtam ki nekem annyi volt a vágyam hogy végre saslikot ehessek a szabadban de a terepbringa az ő terepe . DE szerintem a bringám se erre van kitalálva. Legközelebb majd többet edzem szerzek normális gumikat és talán majd jobban birom . Az biztos ez nekem nagy lecke volt hogy mennyit kell még ebben fejlődnöm. Rengeteget!
