Nemrég megtapasztaltam milyen fekete báránynak lenni egy családban és milyen az amikor az embert kirekesztik. Egy esküvő ahol az elvált nőt levegőnek nézik s rá se bagóznak. Sok kétszínű álszent ember akik a családomnak titulálják magukat ahol engem mint huszadrangú ismerősnek kezelnek. Sokszor ilyen alkalmakkor a háttérbe vonultam hogy másnak meglegyen az öröme és nem kaptam semmilyen szerepet max hajtottam és segítettem ahol tudtam. De ez már egy másik történet. Itt minden barát fontosabb volt mint a családtag és nekem okoztak bosszúságot mert nem oldották meg amit meg kellett volna oldani.
Bőrömön éreztem hogy el vagyok ítélve amiért én elváltam főleg gáz ez egy esküvőn ugyebár. Nem lapítottam de el voltam szeparálva és feltűnően levegőnek néztek. Hát nagy tanulság hogy ha legközelebb lesz nekem ilyen alkalom nem fogom a "családomat " meghívni inkább azt akire számíthatok mert úgy tűnik egy igaz barát aki nem ítél el azért mert kiléptem egy rossz házasságból még ha hatalmas árat is fizettem érte de ő megérti és mellettem áll.
Kétszínű családtagokra nincs szükségem! Most már legalább tudom milyenek is ők igazából. Álszent banda. És egy olyan házasság ami tűnik inkább kényszernek és tudom hogy az illető inkább eltűr mindent de meghajol a családnak a tradíciónak és az elvárásoknak mintsem lépjen. Én nem fogok emiatt lehajtott fejjel járkálni tudom hogy anno hogy mentem férjhez s azt is hogy miért léptem ki és utálom hogy emiatt megbélyegeznek és úgy bánnak velem mint egy baltás gyilkossal. Az egyik rokonom még arra se méltatott hogy köszönjön nekem! Nincs szükségem ilyen családra de hiába az ember a rokonait nem válogathatja meg! Ha legközelebb belátásom szerint döntök és méltónak találok valakit arra hogy összekössem az életem akkor olyanokat szeretnék ott látni akik végig mellettem álltak és nem ítéltek el. Nem hinném hogy a történelemben én vagyok az első aki elvált de úgy tűnik ez a családom számára halálos bűnnek számít. Szomorú s örülök hogy szeretett nagymamám ezt nem látta. A sors megkímélte ettől.
