A sziv ha összetörik nehezen forr össze és még nehezebben felejt.De ha fáj akkor engedni kell had fájjon 

aminek fájnia kell. Az azt jelenti hogy ugyan darabokban de még élsz nyomokban még dobog a sziv még ha minden

lélegzetvétel fáj is . A  gondolatokat nehéz kontrollálni jobb átélni mint elnyomni és később betegség formájában jön 

ki.Bármennyire összetörték a szivet bármennyire csaló galádak voltak az nem megy hogy rögtön kiszeretünk a 

másikból nem így működik. Ha valakit megszeretek sok idő mire elmúlik és attól nem fog egyik pillanatról a másikra 

elmúlni mert fájdalmat okozott és összetörte a szivünket. Talán így rosszabb is hisz még nem tudjuk gyűlölni még 

nem fordultak át az érzések . És ez az ördögi kör. És ami talán ennél is kinzóbb az a szüntelen magány. 

A szív még fáj és a könnycsatornákat is elárasztja de még dobog még összetörötten is és mást nem enged a 

közelébe. Más nem tud a helyébe lépni még ha a magányt is választjuk így. Amig ez az állapot él addig nem 

érdemes másba belemenni jobb ha ugyan lassan fájdalmasan de idővel enyhül. Vagy nem. Hisz egy ilyen 

kapcsolatot ami tele volt ígérettel reményekkel majd megfosztott mindentől nehéz elfelejteni. Talán nem is 

akarjuk. Talán még reménykedünk talán még visszavárjuk. Az ész tudja nem lehet , nem szabad és a büszkeség 

de a szív még remél mert még szeret....