Manapság sok olyan műsor megy a tévében ami az esküvővel foglalkozik hiszen szezon van. Minden egyes részletet körüljárnak a tortától kezdve egészen  a legszélsőségesebb dolgokig.Van aki témához köti az esküvőt és mindennek tökéletesnek kell lenni a ruhától a menüig a tortáig a kis hímzett szalvétáig díszítésig. A nők ilyenkor egészen kifordulnak magukból csak és kizárólag ezzel foglalkoznak. Szinte beleőrülnek abba hogy mindenek tökéletesnek kell lennie. Afféle menyasszörnyekké  alakulnak. Van aki már egy évvel ezelőtt elkezdi a szervezést és addig nem nyugszik amíg a legapróbb részletekig nem úgy van ahogy ő kislánykorában eltervezte. Számomra ez fura dolog hisz fontos az esküvő , számomra az a legszebb dolog hogy akiket szeretek velem osztoznak a boldogságomban és velem örülnek. De hogy fontos legyen az hogy a szalvétára monogramm kerüljön ? Ugyan már hisz az másnap kidobódik nem tartós. Hogy az asztalon kövek legyenek meg békás mécsesek? Mi van ha egy csodálatos a legapróbb részletekig megtervezett esküvő után tönkremegy a házasság. Számomra a fontosabb hogy megható legyen és csak a pár a fontos nem a násznép ahogy sok szervező hangoztatja. Ezért is preferálom a legszűkebb esküvőt valami olyan helyen ami mindkettőnek fontos. A második világháborúban  sokkal fontosabb volt hogy egymáséi legyenek nem volt idő szervezésre.Előfordult hogy   a templom ami  a legközelebb volt abba mentek és egy pap adta őket össze utána a férfi ment vissza a frontra. Volt hogy utána a templomot is lebombázták. Nem v olt násznép a ruha is olyan volt amit a menyasszony az ínséges időben be tudott szerezni. De a legfontosabb az volt hogy isten színe előtt vállaltak elkötelezettséget egymásért . Nem számítottak a külsőségek. Én se tartom fontosnak. Az én esküvőmön jobban adtam arra hogy minél meghittebb legyen és minél inkább a párra jellemző legyen zenében .Sajnos templomi esküvő nem volt pedig az  a legszebb és legvalóságosabb. A legfontosabb az egészben nem az esküvő bár nyílván van aki kislánykora óta erről álmodik de létezik olyan is akinek ez nem fontos. Egy jó barátnom a terhesség 8. hónapjában ment el párjával a polgármesteri hivatalba hogy törvényessé tegyék az életüket együtt. Nem volt semmi faxni a barátnőm előhaladott terhessége lévén csak egy fehér pólót választott és mindössze a szülők voltak jelen amit tökéletesen megértek. Én se tennék ma már másképp már annyira  se szervezném meg mint az elsőt de pap lenne. Még akkor is ha szegényt ki kell raknom az erdőbe. Mert ha az életben egyszer férjhez mennék még azt egy tó partján az erdőben tenném meg egy pappal  és mindössze két tanúval. Hisz semmi más nem fontos mint az egymásnak tett ígéret ami nem a papíron múlik hanem az akaraton az elhatározáson és a szereteten múlik!! Mindössze ennyi kell. A másik melletti kitartás  önzetlenség és boldogságot akarjunk adni a másiknak. Amikor már nemcsak magunkért felelünk hanem a másikért is .Jóban rosszban egészségben betegségben és ahhoz nem kell monogrammos szalvéta. Csak két ember aki az életét össze akarja kötni.