A szerelmet gyakran hasonlítják a tűzhöz és van benne valami.
Ha két ember találkozik akkor történik egy kis szikra. Ha az elsőt több találkozás követi a szikra fellobbantjja a lángot. Hogy ebből szerelem legyen folyamatosan kell ápolni vagyis fát rakosgatni hogy a láng ne múljon el. De van hogy csak nézzük a lángot ami később parázzsá csendesedik. Ha tápláljuk mindig fellobbanhat a láng de a fák amit a parázsra rakunk lehetnek közös élmények együtt töltött közös pillanatok. De ha nem tápláljuk a parázsból csak hamu lesz és akár el is olthatjuk. A parázs viszont mindig megmarad és elég egy újabb szikra hogy életre keljen. 
De a parazsat mindig ápolni kell sok sok közös élménnyel ....
