Belenézek  tükörbe és nem tudom ki van a másik oldalon. Nem ismerem meg .Csak egy üres boldogtalan arcot látok.  A szem élettelen az arcra rá van írva a fájdalom amit a pofonoktól érez .Kiégve üresen bolyong a világban helyét nem találja . Egy dal jön elő ezt dúdolja  kicsit szűk ez a világ nekem nem találom benne én a helyem . Mert ez az igazság.A vidámság csak egy álca amit másnak rakok ki az arcomra megjátszom hogy jól vagyok happy a buliban táncolok de senki se tudja hogy otthon négy fal között zokog a lelkem a sötétben de nem látja akinek látnia kell. A boldogság csak illúzió afféle elérhetetlen tovatűnő álom. Csak átmeneti állapotok vannak amikor lélegzem és csak vagyok a világban. De a valódi régi énem meghalt. Eddig jó voltam de a világ megváltozott így én is megváltozom! Ha eddig jó voltam hát nem leszek. Eddig is volt ki hátam mögött elítélt ezután is lesz de lehet okot is adok rá. Nem engedem hogy kihasználjanak. Nem kell nekem mindig jonak lenni. Velem se jók inkább csak a gonosz talál meg minidig. Akkor én is gonosz leszek. Úgyis az van többségben. Többet nem érdekel mások véleménye ha megváltozom hát azt teszem az én életem úgy cseszem el ahogy én akarom. Én is letiprom azokat akik ugyanazt tették velem. Nem  kellenek barátok főleg hamisak. Akkor már igaz ellenségek...