Ma láttam apámat zokogni mint egy gyerek , a betegsége és a tehetetlensége .  A szívem összeszorult és elgondolkodtam hogy ez mind az én hibám.  Hogy annyi csalódást okoztam az életében hogy ez összegyűlt egy kupac betegséggé és tönkretette. Ahogy a válásom hogy nincsen egy valamire való kapcsolatom nincs családom nincs munkám Egy semmirekellő vagyok. Amit belém fektetett 30 év alatt azt nem adtam vissza. Nincs munkám nem tudom magam eltartani ők tartanak el engem és nem fordítva. Szégyellem magam ezért és kezdem magam ezért gyűlölni is. Csalódtak bennem ahogy én is magamban .Talán ezért nincs munkám ezért nincs kapcsolatom. De bízom benne míg apám él egyszer büszke lesz rám. Csak miatta felállok és bebizonyítom neki hogy nem egy naplopót nevelt aki nem jó semmire. és talán egyszer valahogy visszaadok mindent!