Én is azt hittem ezúttal nem fog menni de ment , sikerült egy hónap magány kellett hozzá és egy közönyös lelketlen levél hogy észhez térjek és visszatérjek a küzdőtérre.Mert igenis az ember sok pofon után ugyan egy időre kiesik a játszótérről de eközben regenerálódik gyógyul. És utána ismét talpra áll sokkal erősebben tapasztalattal és keményebben .Okosabb és bölcsebb lesz bár sok tüske megmarad benne a történtek után. Sok fájó seb amik igazából csak évek alatt gyógyulnak be. És ha az ember megtalálja amit keres. Mert bár egy bölcs azt mondja hogy a boldogság nem maga a cél hanem az ahhoz vezető út a fontos. Szerintem az is jó ha az ember érzi végre nyugodt révbe ér és boldog. Nem bántja semmi mert megtalálja amit keresett ki ki a maga sorsát. Talán egyszer nekem is megadatik addig is megyek az úton felszegett fejjel. Tapasztaltam tanultam többet nem bánthatnak és nem engedem hogy bármilyen módon kihasználjanak. Maradt még annyi reményem hogy megtalálom a magam párját még akkor is ha ehhez pár év magány még társul. Nem adom fel és ezt üzenem minden nőnek aki padlón van ! Sirasd el, hagyj magadnak időt aztán állj fel és lépj tovább ne nézz hátra csakis előre!!!!!! Mert ott vár valahol....csak türelem kell.