Volt egy álmom de úgy érzem sose valósul meg mindenki csak kihasználni akar a társaságomba lenni csak azért hogy a saját szükségleteiket kielégítsék aztán eltűnnek mint szürke szamár a ködben és csak magukkal foglalkoznak. Ez az önzés világa és kezdem unni hogy ebben kell élnem és részt vennem. Miért nem foglalkozunk többet a másikkal a barátokkal miért nem vesszük észre ha valaki boldogtalan és bajban van. Akár lelkileg akár máshogy. Néha úgy bántjuk meg szavakkal a másikat hogy észre se vesszük. Szörnyű egy világ. Egyre inkább úgy érzem a múltat és a jövőt is elfelejthetem a jelent meg épphogy túl kell élnem . Egyik napot a másik után eseménytelenül úgyan úgy. Félek kimenni félek ettől a szar kegyetlen világtól ahol csak kihasználnak és nem tisztelnek nem tudnak normálisan bánni velem csak azt keresik hol használhatnának ki. Gyűlölöm ezt a világot és gyűlölök benne élni