Még mindíg nehéz elhinni akár egy könyv aminek eltépték a felét és hiányérzeted van hogy 

nem érted mi lett a vége és miért nem áll össze a kép sehogy se. Csak küzdessz a hiánnyal 

és a veszteség fájdalmával nap mint nap és soha nem lesz világosabb. Érzed hogy valaki aki eddig benne volt az életedben egyik napról a másikra eltűnik.

Előző kapcsolataimban nagyjából tisztában voltam azzal miért lett vége és szar volt de tudtam változtatni  gondolkodni tanulni hibáimból de most tanácstalan vagyok. Nem tudom hogy lehet az hogy az ember egyik nap még a szemembe mondja hogy szeret hogy komolyan gondolja veled és veled tervez  a másik nap pedig eltűnik mindez eltűnik az érzelem és minden amit gondoltál kettőtökről. Nem tudni mért csak annyi a válasz mert nem szeret és nincs érzelem mindez  pár nap alatt. Reménykedtem mindig hogy benne megtaláltam akit kerestem és az  elején úgy is volt hogy minden klappolt minden a helyén  volt. Ha tudtam volna hogy utoljára ölelem és utoljára vagyok vele minden más lett volna. Talán el se tudtam volna  engedni. De még itt  vannak a dolgai minden olyan mintha befejezetlen lenne , mintha csak szünetre ment volna és valamikor de visszajön. Bár így lenne bár meg tudnánk mindent őszintén beszélni és bár őszintén elmondta volna mi történt! Szarok a nappalok nehezek az éjszakák. Folyton fázom egyedül és kattog az agyam hol rontottam el .Miért kellett ennek így történnie ilyen csúnyán végződnie amikor annyira csodálatosan kezdődött. Majd december felé amikor minden eszembe fog jutni akkor pokoli lesz. Már se a születésnapom se a karácsonyom nem lesz a régi lehet meg se ünneplem. És folyni fog a könnyem akárhányszor havazik.  Tudnám miért tette ezt miért nem tudott szeretni mint az elején miért nem küzdött ahogy megígérte???????????