Sokszor még egy ideig kinzod magad sötét gondolatokkal és nem mindíg azért mert te akarod hanem mert jönnek és nem tudod elterelni a gondolataidat.Arra gondolsz most hogy szombat estéi felszabadultak mig te szenvedsz és csak rá tudsz gondolni addig ő élvezi a nélküled való létet fáj hogy rád se gondol már hogy könnyen túllépett rajtad vagyis nem jelentettél a számára semmit gondtalanul bulizik nőzik valahol vagy koncerten nevetgél amig a te lelkedet eltiporta mint egy cigicsikket. Arra gondolsz már nincs is egyedül , mást ölel más becézget mást szeret igen ez embertelenül fáj és ezt nem tudom megakadályozni de nagyon szívesen átadnám neki amit én érzek bárcsak ugyanúgy elbánhatnék vele ahogy ő velem. Nem bírok senkiben se bízni emberek közé se tudok már menni a múltkori kísérletem is katasztrófába torkollott. Hiába írom ki az se segít már. Mindenhol őt látom várom hogy meggondolja magát hogy beállít hogy rájön hogy tőlem olyant kapott amit mástól nem. Törődést szeretetet odaadást hűséget szerelmet mindent amit tudtam .Amire képes voltam.Akkor hagyott el amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Volt közös tervünk és ha ahhoz tartottuk volna magunkat már lehet Írországból írogatnék boldogabb blogot mint ez . Ezt akár át is nevezhetném fájdalom blognak mert túl sok jó és pozitív nincs benne. Iszonyatos fájdalom van bennem minden nap néha kijön néha megbénít csak. Borzalmasan hiányzik minden első gondolatom az övé minden nap megnézem az emailt hátha írt mint anno minden nap. Annyira jól esett egy szokássá vált ahogy a közös nyelv és becézgetések is! Ezek mind annyira hiányoznak. És már nem tudok újat írni mást írni csak ez van bennem és hogy szakadhatott így félbe mintha eltépnék egy papírdarabot vagy kikapcsolnék egy filmet a közepén. Nem értem és nem is akarom érteni vissza akarom forgatni az időt de nem tehetem! Tehetetlen vagyok és ez dühítő s elszomorító. Hogy történhetett meg mindez azok után hogy olyan szépen és csodásan indult. De tudom már ezt is leírtam. Csak a néma szomorúság van és lelketlenség magam vagyok .És az ő emléke. Szilveszterkor nem ezt kértem..........
2012.05.19. 22:46
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://bubajoselet.blog.hu/api/trackback/id/tr244526612
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.