Ki vagyok én? Belenézek a tükörbe és csak egy elvált vesztes nőt látok akinek munkája se célja.. a kapcsolatai mind tönkremennek és minden összeomlik körülötte. Egyedül érzi magát nem érzi hogy foglalkozna bárki igazán vele aki fogná és kiráncigálná ebből. Szörnyen senkinek és vesztesnek érzem magam s sokszor ezért sincs kedvem felkelni se. Azt mondják a felhő közül mindig kisüt a nap de  én valahogy ezt sose látom. Nálam éjjel nappal sötétség van és egyre inkább nem látok kiutat. Ami volt kis reménysugaram nemrég örökre kihúnyt.

Nem tudom egyáltalán kellenék én igazán valakinek mert eddig csak azt éreztem csupán időtöltésre vagyok jó. Minden tőlem telhetőt megtettem mégse sikerült semmi. Kezdem feladni a harcot eltűnt belőlem minden erő még a túléléshez is. Magamnak kéne kihúzni magam a gödörből de ehhez nincs se erő se akarat gyenge vagyok.Nincs jövőképem a jelenem is elég szörnyű. Csak sötétséget látok és ha egy tükörbe nézek egy nagy senkit akit mindig kihasználnak -s bántanak. Kezdem elhinni hogy valamiért meg is érdemlem....

Szerző: piper82  2012.05.18. 12:55 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bubajoselet.blog.hu/api/trackback/id/tr984524231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Neo33 2012.05.29. 17:29:35

Mindig érdemes élni valamiért, valakiért, és a célért, amit mindig kitűzünk magunk elé, csak ne add fell az életet, és az életed!
süti beállítások módosítása