Este este ki ki nyugalomban én konkrétan a szokásos hiányérzet ellen küzdök. Nappal még csak épphogy elfoglalom magam de este szörnyű hisz főleg akkor volt kommunikáció vagy együttlét.Ezért sokkal nehezebb a magányos éjszaka. Fájó üres fázik a lelkem és nincs ki betakarjon . MA láttam egy motorost alig mertem kimenni az utcára emberek közé szóval a koncert egyén népi dolgok felejtősek mostanság. Nem vagyok rá képes. Motorosról és mindenről valahogy ő jutott eszembe pedig már eltelik lassan egy hónapja és még mindig nem tudom felfogni hogy távozott. Magától önként kegyetlenül búcsú nélkül. Ma megszabadultam újra egy emléktől. Iszonyat nehéz. Egyszer megölnéd egyszer meg tudod ha megjelenne el se engednéd...őrlődsz még mindig a miérteken. Nem tudsz rendesen aludni várod hogy felbukkanjon. Nem telik el új nap hogy ne gondolnék rá ne hiányozna akár egy percig. Iszonyat nehéz. Nincs rá szó mennyi harag indulat és főleg fájdalom és hiányérzet van bennem. Nem tudom ennek az érzésnek valaha vége szakad e. Sok sok szakítás után a rövid idő ellenére is a legnehezebbnek érzem mert túlságosan megbíztam benne túlságosan sok tortúra után adtam esélyt mégis visszaélt vele túl nagy árulás volt túl nagy a veszteség- A lelkem valahogy már érzem hogy meghalt és sivár s senki nem tehet ellene. Tudok érte és tenni ellene hogy többet ne érjen fájdalom .Az nálam nem úgy működik ezek után hogy ripsz ropsz elmúlik meg kisüt a nap hanem lesz egy kőkemény önvédelmi fal amin senki se juthat át. Inkább a magányt választom némi emlékkel amivel táplálkozom magányos estéimen. De ez a kibírhatatlan fájdalom és árulás többet nem kell.