A lány összevissza kóborolt éjjel az üresen kongó utcákon bizonytalanul csak céltalanul lépkedve a szakadó esőben ami csak fojott le  a lány könnyáztatta arcán. Nem csak az eső hanem a lelke is szakadt szét. Nem tudta hová megy merre érezte elhagyj az ereje. Lelkében csak a fiú arca szeme tekintete lebegett előtte ahogy utoljára ránézett . A testét  lelkét átjárta a fájdalom már nem bírta térdre rogyott a szakadó esőben és egész egyszerűen hagyta  hogy a teste és lelke meghaljon .Mint egy rongybaba összerogyott és  halálában is mosolygott mert az utolsó pillanat járt az eszében és a szívében halálakor.A szíve megszűnt dobogni. Már nem működött tovább nem volt miért-

Az utcai lámpás még sokáig világított rá és lassan az is kihúnyt ahogy csendben a lány lelke a szerelmével elszállt a sötét éjszakában. Arcán mosoly az utolsó szerelem képével. Az utolsó boldog pillanattal.