A mi közös apróságunk amit mindig adtunk egymásnak a csoki volt mindketten szerettük akárhányszor találkoztunk mindig hozott nekem . Minden egyes darab csoki papírját elraktam emlékbe annyira kedves  dolog volt ahogy a bonbonos dobozommal- Az első amit valentin-napra kaptam az első igazi valentin-napomra amire úgy emlékszem mint egy soha meg nem ismételhető dolog pedig békés nyugodt volt. Megadta. De már nincs velem csak a csokipapírok néznek rám szomorúan.....nem tudom hogy történhetett mindez meg ..nem tudom mi történt hirtelen........elhagyott  a babám akinek a trinitije voltam a kiccerelme a babája babukája ezeken becézgetett. Annyira hiányzik. Nem tudtam tőle igazán elköszönni. Most is előttem van az arca a szeme a szája szegletében a gödröcske amit úgy imádok . A mosolya amitől felolvadt a szívem s  a tekintete ami néha tüzes volt csillogó néha játákos ...de sokszor komoly....és szeretet  jött belőle sőt mi több én éreztem szerelmet is hiába tagadta főleg az első másfél hónapban.

VAJON MIT RONTOTTAM EL??????